VÉGTAGFÁJDALMAK KEZELÉSE

A végtag fájdalmak egy része csökkenthető, megszüntethető az általam alkalmazott gyógymódokkal:

  1. Gyógytorna
  2. Csontkovácsolás
  3. Klinikai masszázsterápia (a mély izomrétegekre is hat)
  4. Kínai masszázsterápia (az akupunktúra elvei szerint)
  5. Nyirokmasszázs
  6. Jógagyakorlatok

Az elsődleges orvosi ellátást igénylő eseteknél, balesetek, műtétek után, az utókezeléssel tudom segíteni Kedves Betegeim tökéletes gyógyulását. Rehabilitációval érhető el az ízületek rugalmasságának visszanyerése, az izmok regenerálása, megerősítése, a keringési zavarok (nyirok ödémák) megszüntetése, stb.

A kezelések különösen ajánlottak az alábbi esetekben.

Felső végtagfájdalom kezelése:

  • vállfájdalom kezelése
  • a kar fájdalmainak kezelése
  • könyökfájdalom kezelése
  • csuklófájdalom kezelése
  • a kéz ujjainak merevsége

Alsó végtagfájdalom kezelése:

  • csípőfájdalom kezelése
  • combfájdalom kezelése
  • térdfájás kezelése
  • lábfájás kezelése

 


 

Végtagfájdalmak részletes leírása

TARTALOM

1. A végtagok csontjai és ízületei

1. 1. Felső végtag csontjai és ízületei

1. 1. 1. Vállöv
1. 1. 2. Felkar
1. 1. 3. Alkar
1. 1. 4. Kéz

1. 2. Alsó végtag csontjai és ízületei

1. 2. 1. Medenceöv
1. 2. 2. Comb
1. 2. 3. Lábszár
1. 2. 4. Láb
1. 2. 5. Bokaízületek
1. 2. 6. Lábtő ízületek

2. A végtagok izomzata

2. 1. Felső végtag izomzata

2. 1. 1. Vállizmok
2. 1. 2. Felkar izmok
2. 1. 3.Alkar izmok
2. 1. 4. Kéz izmok

2. 2. Alsó végtag izomzata

2. 2. 1. Csípőizmok
2. 2. 2. Comb izmok
2. 2. 3. Lábszár izmok
2. 2. 4. Láb izmok

3. Idegek

3. 1. Gerincvelői idegek
3. 2. Környéki (perifériás) idegrendszer

4. Végtagfájdalmat kiváltó néhány ok

4. 1. Felső végtagfájdalmak

4. 1. 1. Gerincvelői ideggyök bántalom (nyaki radicularis szindrómák)
4. 1. 2. Környéki (perifériás) idegek kompressziója (alagút szindrómák)
4. 1. 3. A nyaki gerincszakaszon kialakult porckorong sérv
4. 1. 4. Izom problémák miatt kialakult felső végtagfájdalom
4. 1. 5. Az inak betegségei
4. 1. 6. Ínhüvely (vagina tendinis) bántalmak
4. 1. 7. Ízületi rendellenességek
4. 1. 8. Nyálkatömlők (bursák) betegségei
4. 1. 9. Könyökfájdalmak
4. 1. 10. Felső végtag fájdalmat okozó egyéb betegségek

4. 2. Alsó végtagfájdalmak

4. 2. 1. Csípőfájdalom
4. 2. 2. Térdfájdalom
4. 2. 3. Lábszárfájdalom
4. 2. 4. Boka és lábfájdalom


1. A végtagok csontjai és ízületei

1. 1. Felső végtag csontjai és ízületei.

A felső végtagot alkotó csontokat és ízületeket a következőképpen csoportosíthatjuk:
- vállöv, felkar, alkar, kéz.

1. 1. 1 Vállöv

A vállövről weboldalamon a kezelt betegségek, vállfájás című fejezetben írok részletesebben.

1. 1. 2 Felkar

Az anatómiában a kar kifejezéssel a felkart jelöljük. Az alkar alatt a felső végtag könyök alatti részét értjük. A felkar vázát egyetlen csont a felkarcsont alkotja, amely a váll ízületben kapcsolódik a vállövhöz. A felkarcsont (humerus) hosszú csöves csont. Megvastagodott végrészeket, és középrészt különböztetünk meg rajta. Felső végrésze a fej, gömbölyű, és a lapocka ízületi árkában ízesül. A fej és a test között elvékonyodott részt sebészeti nyaknak nevezzük. Elnevezése arra utal, hogy ezen a helyen gyakoribbak a törések. Oldalsó kiemelkedéseiről az alkar hajlító és feszítő izmai erednek.

A felkarcsont és a lapocka ízülete a vállízület (articulatio humeri). A gömbölyű íz felszín és az azt befogadó homorú ízületi árok alakja folytán, a váll ízületben minden irányú mozgás lehetséges. A nagyfokú mozgás szabadság miatt a váll ízületben gyakoribbak a ficamok mint más ízületekben. Az ízület fő összetartói a vállizmok, amelyeknek bénulása esetén az ízületi fej könnyen kiugrik a helyéről.

1. 1. 3. Alkar

Az alkar vázát két csont, a hüvelykujj oldalon fekvő orsócsont (radius) és a kisujj oldalon található singcsont (ulna) alkotja. A közöttük szabadon maradó rést inas hártya tölti ki. Az alkar csontjai felső és alsó végükön egymáshoz ízületesen illeszkednek. A két alkarcsont a felkarcsonttal a könyök ízületet (articulatio cubiti) képezi. A könyök ízületben kétirányú mozgás jöhet létre: hajlítás - feszítés, és forgó mozgás. Ez utóbbinál az orsócsont egy hosszanti tengely körül elfordul, (a tenyér lefele néz) és az alkarcsontok egymáshoz viszonyítva keresztezett helyzetbe jutnak. Az alapállásra való visszaforgatáskor az alkarcsontok egymással párhuzamos helyzetet foglalnak el, és a tenyér felfele tekint. Az oldalirányú elmozdulást a könyök ízület szalagjai akadályozzák meg.

1. 1. 4. Kéz

A kéz (manus) csontjai és ízületei három jól elhatárolható csoportra különülnek:

a. kéztőcsontok
b. kézközépcsontok
c. ujjperccsontok és ízületek

a. Kéztő

A kéztő (carpus) nyolc apró csontból áll, amelyek felső és alsó sorba rendeződtek. A kéztőcsontok együttesen a kézhát felé domborulatot, illetve a tenyér felé homorulatot képeznek. Tenyérnyi homorulatukban az ujjak hajlító izmainak inai fekszenek bele, amelyeket erős szalag rögzít a kéztőhöz. A kéztőcsontok felső sora az orsócsonthoz kapcsolódik csukló ízületet alkotva.

A csuklóízület amely alak szerint ellipszoid ízület, lehetővé teszi a kéz olyan fő mozgásait, mint a kéz tenyér felé hajlítása, hátra feszítése, oldal irányú „ kaszáló” mozgása. A csukló forgó mozgása az orsócsont és singcsont alsó ízületi összeköttetésében jön létre. A kéztő csontok egymás közötti, valamint a kéztő és a kézközép csontok összeköttetése feszes ízület, bennük mozgás nem jön létre. Kivétel a hüvelykujj, amelynek kéztő - kézközép ízülete igen mozgékony (nyereg ízület) és benne hajlítás- feszítés, valamint a távolítás - közelítés kombinálódása a többi ujj elé való helyezését is lehetővé teszi. Utóbbi kizárólag emberi sajátosság, így jön létre a harapó szerű mozgás, amellyel megvalósítható a tárgyak körülfogása.   

b. Kézközépcsontok

Öt csöves csont alkotja. Közöttük izmok és szalagok feszülnek ki. Ugyancsak részt vesznek a kézháti boltozat kialakításában. A kézközépcsontok alsó végrészükkel az első úgynevezett alapujjpercekhez ízesülnek. Ezek gömbízületek, amelyekben minden irányú mozgás létrejöhet.

c. Ujjak

Csontos vázát három kis csöves csont alkotja, kivéve a hüvelyket, amely két ujjperc csontból áll.  Az ujjperc csontok száma egy kézen 14 darab. Az ujjak harmadik percét köröm percnek nevezzük. Az ujjperccsontok egymás közötti összeköttetéseiben csak hajlítás - feszítés lehetséges.

 

1. 2. Alsó végtag csontjai és ízületei

Az alsó végtag a következő képen tagolódik:

  • Medenceöv
  • Comb
  • Lábszár
  • Láb

1. 2. 1. Medenceöv

A medencéről weboldalamon a kezelt betegségek, csipőfájdalmak kezelése című fejezetben is írok.

1. 2. 2. Comb

A comb vázát egyetlen csont, a combcsont (femur) alkotja. Az emberi test leghosszabb csöves csontja. Felső végén gömb alakú fejet, alatta elhelyezkedő nyakat és izomtapadásra szolgáló dudorokat találunk (nagytompor, és kistompor). A nagytompor közvetlenül a bőr alatt fekszik, és jól tapintható. Elmozdulásai a combcsont törések röntgen diagnosztikájában döntő fontosságúak. A nyak a testtel kb. 130 fokos szöget zár be. A combcsont teste hengeres, előre felé kissé domború görbülettel, mindenütt izmokba ágyazott. A combcsont alsó vége kiszélesedik, és a térd ízület alkotásában vesz részt. A porcos íz felszín elülső részén a térdkalács fekszik.

1. 2. 3.  A lábszár

A lábszárat két csont, a sípcsont és a szárkapocs képezi. A sípcsont a test középvonalához közelebb eső, a szárkapocs a középtől távolabb eső részen helyezkedik el. A két csont közötti teret az alkar csonthoz hasonlóan, csont közötti hártya tölti ki. A sípcsont erőssége, vastagsága messze túlhaladja a szárkapocs csontét. Felső része a térd ízület, alsó része a boka ízület alkotásában vesz részt. A felső része erősen kiszélesedett, a combcsonttal ízesül. A sípcsont teste átmetszetben háromszög alakú. Elülső éle közvetlenül a bőr alatt fekszik, s egész hosszában tapintható. A felső részén a kiemelkedő érdességen a négyfejű combizom tapad. Az alsó végrész kiszélesedett vaskos nyúlvány, amelyről a belső boka emelkedik ki. A végrész alsó felszíne porccal borított és a boka ízület képzésében vesz részt. - A szárkapocs a lábszár külső részének hosszú vékony csontja, amely az ugrócsontra is rá terjed és a külsőbokát képezi. Felső része fejként megvastagodott, és a térdízület tokján kívül helyezkedik el. Kizárólag a sípcsonttal áll ízületes összeköttetésben. A szárkapocs teste vékony, átmetszetben négyszög alakú. Gyakorta sérül vagy törik. A sípcsont és szárkapocs felső végrészét ízület, alsó végdarabját szalagok kapcsolják össze.

1. 2. 4. Láb

Részei:

a. lábtő
b. lábközép
c. lábujjak.

Embernél a láb más funkciója magyarázza a kézhez viszonyított eltéréseit. Míg a láb normál helyzetében derékszöget zár be a lábszárral, addig a kéz az alkar egyenes folytatásába esik. Más a részek aránya a lábon mint a kézen. A lábon a lábtőcsontok a legfejlettebbek, az ujjperccsontok pedig csökevényesek. A statikai viszonyok teszik szükségessé a lábtőcsontok fejlettségét, mert ezekre nehezedik a test súlya. A lábujjak a kéz ujjaival összehasonlítva csökevényesnek nevezhetők. Rövidek, zömökek, korlátozott mozgékonyságúak.

Az emberi láb nem simul egész talppal a talajhoz, hanem boltozatot képez, amelynek domborulata a lábhát, homorulata a talp felé tekint. A lábboltozat nemcsak hosszanti, hanem haránt irányban is ívelt. Fenntartásában elsősorban az erős és feszes talpi szalagok, másodsorban a lábszár izmok vesznek részt. A test súlyának legnagyobb része a boltozat hátsó támasztópontjára, a sarokcsontra esik. A lábboltozat jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a láb ilyen formában teherbíróbb, és alkalmasabb a test súlyának viselésére mintha lapos volna. Rugó módjára letompítja a rázkódásokat, és a járást simává, rugalmassá teszi. Ugyanakkor védi a talpi ereket, és idegeket, amelyek különben minden lépésnél összenyomódnának. A lábboltozat kisgyermek korban fejlődik ki a helyes mozgás következtében. Ebben a lábujjak szabad mozgásának fontos szerep jut. A lábboltozat süllyedése, lúdtalp néven ismert.  

a. Lábtő

Hét csontból áll, számuk eggyel kevesebb mint a kéztőcsontoké. Ezek szabálytalanul fűződnek egymáshoz. A lábtőcsontok az alábbiak: ugrócsont, sarokcsont, sajkacsont, köbcsont, továbbá három db. Ékcsont.

b.   Lábközép

Formájukban elhelyezkedésükben megfelelnek kézközép csontoknak. Csöves csontok, amelyek a lábhát felé enyhe domborulatot képeznek.

c. Lábujjak

Megfelelnek a kézujjak csontjainak, számuk szintén 14.

1. 2. 5. Bokaízületek

Felső ugróízület

Alkotásában három csont vesz részt: a sípcsont, a szárkapocs bokanyúlványa, és az ugrócsont. A két lábszárcsont bokanyúlványa lefelé néző u alakú villát, az un. Bokavillát hozza létre. Ebbe illeszkedik bele az ugrócsont henger alakú ízületi felszíne. Az ízületet erős oldal szalagok biztosítják a ficam ellen. A bokaízület henger ízület, amelyben csupán hajlítás és feszítés lehetséges. Mivel az ugrócsont ízületi felszíne elől szélesebb mint hátul, sarkon állásnál ez teljesen kitölti a boka villák közti teret, lábujjhegyen állasnál ellenben nem. Ez az oka annak, hogy a lábujjhegyen állás bizonytalanabb, pl. tűsarkú cipő viselésekor.

Alsó  ugró ízület

Az ízületet az ugrócsont és a sarokcsont, valamint a sajkacsont íz felszínei képezik. Működésileg forgó ízületnek nevezhetjük, amely mozgások létrejöttekor a talp kifelé, illetve befelé tekint

1. 2 .6. Lábtő ízületek

A lábtő többi ízülete, valamint a lábtő - lábközép és lábközép csontok közötti ízületek működésileg feszes ízületek, amelyekben az íz felszínek legfeljebb csak oly mértékben csúszhatnak el egymáson, amennyit a feszes tokszalag, és a rendkívül erős szalagok rugalmassága enged. Az ujjízületek hasonlóak a kéz megfelelő ízületeihez, de szerkezetük és működésük csökevényesebb. Az ízületekről írásaim találhatók még: weboldalamon kezelt betegségek című fejezet, - ízületi bántalmak kezelése, - térd és könyökfájások kezelése.

2. A végtagok izomzata

2. 1. A felső végtag izmai

a. Vállizmok
b. Felkar izmok
c. Alkar izmok
d. Kéz izmok

2. 1. 1. Vállizmok

Ilyen néven foglaljuk össze a vállízületet, oldalról, hátulról és felülről körülvevő izmokat, amelyek a vállízületben hoznak létre mozgást. A vállizmok a vállövön (kulcscsont, lapocka) erednek és a felkarcsonton tapadnak. Legjelentősebb közülük a deltaizom (m. deltoideus) szélesen ered a vállövön, és rostjai összeérve, a felkarcsonton tapadnak. Összehúzódásával a felkart emeli előre, illetve hátrahúzni képes. A vállizmok ezen kívül a felkart kifelé és befelé forgatják. Ha megbénulnak, a váll mozgásképtelenné válik.

2. 1. 2. Felkar izmok

A felkar izomzata jól elkülöníthető két csoportra oszlik. Elől helyezkednek el a hajlítók, hátul a feszítők. Működésileg valamennyien a könyök ízületre hatnak. A felkar izmainak fejlettsége a bőrön át jól látható és tapintható. Elől az alkar hajlításakor erős izom duzzad ki, a kétfejű karizom (m. biceps), amely izmos egyéneken nyugalmi helyzetben is elődomborul. A felkaron elől elhelyezkedő izmok együttesen az alkart hajlítják. A felkar hátsó részét egyetlen izom, a háromfejű karizom (m. triceps) foglalja el, amely a felkart feszíti.

2. 1. 3. Alkar izmok

Az alkaron az izmok szintén két csoportra különülnek. Számuk meghaladja a felkar izmok számát. Mind az elülső hajlító izmok, mind a hátsó feszítő izmok felületi, és mélyrétegben fekszenek. A hajlító izmok eredése a felkarcsont alsó részén van, majd lefelé haladva inas állományba  mennek át, és a tenyéren is inasan folytatódnak. Az alkar formáján is látható, hogy a felső rész erősebb, izmos rész, alsó része pedig a csukló irányába elkeskenyedik. Ez felel meg az izmok inas szakaszának. Az alkar elülső izmai az ujjakat hajlítják. A feszítő izmok az alkar hátsó részén foglalnak helyet, az ujjakat és a kézhátat feszítik. A csukló felett az inakat ínhüvelyek veszik körül. Belső felszínük sima, nedves, az inak súrlódásmentes mozgását biztosítják.

2. 1. 4. Kéz izmok

A kéz külső formáját a tenyér oldal felől az izmok fejlettsége, a háti oldalon, a kézközép csontok körvonalai szabják meg. A hüvelykujj sokirányú mozgást végez, izomzata ennek megfelelően fejlett. A középső rész kissé behúzódott, ez a tenyér árok. A tenyér árkot közvetlenül a bőr alatt erős lemez takarja, amely az alatta elhelyezkedő ereket, idegeket, és inakat védi szorító, fogó mozdulatnál az összenyomástól. A kézközépcsontok közeit kis izmok, a csontközi izmok töltik ki. Az ujjak finom mozgásai gyakorlással nagymértékben fejleszthetők.

2. 2. Az alsó végtag izomzata

Az alsó végtag izmai embernél a járás miatt rendkívül erős izmokká fejlődtek.

2. 2. 1. Csípőizmok

Csípőizmok néven foglaljuk össze azokat az izmokat amelyek a csípőcsont körül helyezkednek el, és a csípőízület mozgásait hozzák létre. A medencében eredő belső csípőizom a lágyékszalag alatt áthaladva, a combcsont felső részén tapad. A csípőízületet hajlítja, a combot emeli, és kifele forgatja. – Kívül a fartájék formáját a farizmok határozzák meg, amelyek a medencecsont külső felszínén erednek, és a combcsonton tapadnak.

2. 2. 2. Comb izmok

A combon a térd ízületre ható három jól elkülöníthető izomcsoport foglal helyet. Az elülső oldalon a feszítők, hátul a hajlítók, belső oldalon pedig a közelítők. Az izmok elhelyezkedése tehát fordított mint a felkaron, ahol a hajlítók elől, és a feszítők hátul vannak.

A comb külső formája lefele keskenyedő kúphoz hasonló. A három izomcsoport olyan vastagon veszi körül a combcsontot, hogy az, közvetlenül sehol sem tapintható. Az izmokat erős pólya borítja, amelyen elől a belső oldalon, a középső és felső rész határán nyílás van, a combcsatorna külső  nyílása. A combcsatorna, a hasüregből a combra vezet ki. Izmok határolják, tartalma a nagy comb artéria és véna.

2. 2. 3. Lábszár izmok

A lábszárhajlító izmok jóval tömegesebbek mint a feszítők. A lábszár hátsó felszínének belső része jobban kidomborodik, mint a külső rész, amelyet az izmok inai karcsúbbá alakítanak. A sípcsont elülső, belső felszínét egyáltalán nem borítják izmok, ezért az a bőr alatt egész terjedelmével kitapintható. A lábszár izmok a lábhát és az ujjak hajlítását és feszítését végzik, részt vesznek továbbá a lábboltozat fenntartásában.

2. 2. 4. Lábizmok

A láb izmai elhelyezkedésük szerint részben lábháti, részben talpi csoportot képeznek. Valamennyi lábizom rövid, kis izom, működésben a lábszár izmait segítik, tehát egyrészt hajlítók, másrészt feszítők. A lábközépcsont közeit a tenyérhez hasonlóan kis izmok töltik ki, amelyek az ujjakat közelítik, illetve távolítják egymástól. A talp kis izmai szerepet kapnak a lábboltozat fenntartásában is. A talpon a vastag bőr és a bőr alatt zsírszövet, és erős izompólya található, amely a talpi ereket és idegeket védi. A talpon is, a kézhez hasonlóan külön izomzata van az öregujjnak és a kisujjnak. A lábujjak mozgása csökevényes.

3. Idegek

3. 1. Gerincvelői idegek

A gerinchez tartozó idegek a gerincvelőből erednek, vagy abba végződnek. Minden szakasz a kilépő gerincvelői ideg párok számától függően szimmetrikusan szelvényekre tagolódik. 31 pár gerincvelői ideget ismerünk, a következő szakaszokat különböztetjük meg:

SZAKASZ IDEGPÁROK SZÁMA IDEGPÁROK JELÖLÉSE
     
Nyaki (cervicalis)  8 C1 - C8
Mellkasi (thoracalis)  12 Th1 - Th12
Ágyéki    (lumbalis)  5 L1 -  L5
Keresztcsonti (sacralis)  5 S1 -  S5
Farkcsonti (coccygealis) 1 Co1
 

A számozás minden szakaszon felülről kezdődik.

A gerincvelői idegekben megtalálhatók érző, és motoros rostok, (de a szimpatikus idegrendszerrel is összeköttetésben vannak). Ezek egymással keverednek, és így élőáll a vegyes gerincvelői ideg, amely vékonyabb háti, és erősebb mellső ágra oszlik. A háti ág a gerinc mentén fekvő mély hátizmokban és az őt fedő bőrben ágazódik el. A mellső ág vagy magában fut ki a perifériára (bordaközi idegek), és egy-egy testszelvényt lát el, vagy a szomszédos idegekkel összefonódik, és fonatot (plexust) alkot. A nyak, a felső és az alsó végtag, ilyen fonatokból kapja a beidegzését. A karhoz tartozó idegfonat (a plexus brachialis) az 5-8 nyaki és 1. háti szegmentum idegeiből tevődik össze, de gyakran keveredhet a 4. nyaki és a 2. háti gyök rostjaival.

A nyaki gerincszakaszból kilépő idegek majdnem derékszögben hagyják el a gerincvelőt, gyökei (gyökerei) a gerincből való kilépésüknél jól kitöltik a számukra kialakult rést, (lyukat) emiatt a gerinc minimális anatómiai elváltozása az ideggyök kompresszióját, izgalmát okozhatja. A kompresszió alá került ideggyök a hozzá tartozó idegszál közvetítésével kisugárzó fájdalmat kelt a felső végtag azon területein, amelynek beidegzését ellátja.  Több gyök érintettsége esetén az érzészavar kevert, és nehezen differenciálható. A mélyebb rétegekben jelentkező hasogató jellegű fájdalom általában izom eredetű. A végtagon végigsugárzó fájdalom, melynek lefutását a beteg szinte pontosan meg tudja határozni, inkább gyöki jellegű.

Az alsó végtag beidegzése: az alsó végtag beidegzését érzően és motorosan a plexus lumbosacralis látja el. Ezt a fonatot a lumbalis és sacralis gerincvelői idegek ventralis ágai képezik (a hasfal síkjához közelebb esők). Az L1-L3-as gyökből és az L4-es gyök egy részéből származó rostok képezik a plexus lumbalist. A 4. lumbalis gyök maradéka és és az L5-ös gyökből származó rostok ventrális ágai a truncus lumbosacralisszá egyesülnek, amely a medencében a S1-S3 gyökök ventrális ágaival a plexus sacralist képezik. A plexus fő idege a nervus ischiadicus (ülőideg).

3. 2. A környéki idegrendszer

A cerbospinális (az agyvelőhöz és a gerincvelőhöz tartozó) idegrendszer anatómiailag központi és környéki részből áll. A központi részhez az agy és gerincvelő, - a környéki részhez az agyból, illetve a gerincvelőből kilépő idegek tartoznak. Az agy és a gerincvelő a feltétlen és feltételes reflex központja.

A környéki idegrendszer ingerületvezető funkciót tölt be. Olyan idegekből áll, amelyek érző ingerületet szállítanak a periféria felől a központba, illetve motoros impulzusokat visznek a központból a végrehajtó szervekhez, elsősorban az izmokhoz (például egy forró tárgy megmarkolását az érző idegek jelzik a központi idegrendszer felé, mire az utasítást ad a motoros idegeknek a kéz visszahúzására).

A perifériás (a környéki) idegek lefutásuk és eloszlásuk vonatkozásában az érrendszerhez hasonlíthatók. Ide soroljuk az agyvelőből kilépő 12 pár agyideget és a gerincvelőből kilépő 31 pár gerinc velői ideget. Tágabb értelemben a környéki idegrendszerhez számítjuk a vegetatív (akaratunktól függetlenül működő) idegrendszer környéki részét is.

4. Végtagfájdalmat kiváltó néhány ok

4. 1. Felső végtagfájdalmak

4. 1 .1. Gerincvelői ideggyök bántalom (nyaki radicularis szindróma)

A felső végtagot beidegző szegmenteknél a következőket figyelhetjük meg: Az 5. cervicalis gyök bántalmai miatt a fájdalom kisugárzik a vállba, a felkar oldalsó szélébe. A váll csúcsán túlérzékenység, vagy érzéscsökkenés észlelhető. A delta izom, és a bicepsz ereje gyengülhet, a bicepsz reflex csökken. Elsősorban vállbetegségektől például, vállcsúcshoz - kulcscsonthoz tartozó ízületi gyulladástól különítendő el.

  • A C6. radicularis szindróma: A fájdalom a kar külső, és az alkar hátsó oldalán sugárzik a hüvelykujjba. Érzészavar jelentkezik a hüvelykujjban, a mutatóujjban, az alkar feszítő izomzatában. A bicepsz reflex csökken. A bicepsz és az alkar feszítő izmok ereje csökken. 
  • C7. radicularis szindróma:A fájdalom a középső ujjba sugárzik. Érzészavar jelentkezik az alkar hátsó oldalán, a középső ujj tenyéri felszínén. A m. tricepsz (háromfejű karizom) reflex csökken. A háromfejű karizom, a csuklófeszítő izom, az ujjfeszítő izmok ereje csökken. Elkülönítendő a kéztő alagút szindrómától.
  • C8. radicularis szindróma: a fájdalom a kisujjba sugárzik. Érzészavar léphet fel a kéz gyűrűs, és kisujj részén. A háromfejű karizom reflexe csökken. A kézujjak hajlító képessége csökken. Mellkas kimeneteli, és a singcsonthoz tartozó alagút szindrómától különítendő el.

4. 1. 2. Környéki (perifériás) idegek kompressziója (alagút szindrómák)

A kompressziós mononeuropathiák egy csoportját képezik az alagút szindrómák. Azokat a kórképeket nevezik így, amelyek úgy jönnek létre, hogy a test különböző pontjain található anatómiailag erre alkalmas izmok közötti hasadékokban, csontos - szalagos alagutakban haladó idegek nyomás alá kerülnek.

Az alagút szindrómák közé tartoznak azok a betegségek is, amelyekben az idegek mellett valamelyik artéria, vagy véna komprimálódik. Ezek az úgynevezett neurovaszkuláris kompressziós szindrómák. A szakemberek között ma már nagyjából egyetértés van abban, hogy a kompresszió elsődlegesen érrendszeri bántalmakat okoz, és ez vezet később az ideg károsodásához, mivel megváltozik az ideg vérellátása, amely az ideg korlátozott működéséhez vezet.

Azon idegszalagok amelyek csontos, szalagos alagutakon haladnak át gyakoribb veszélynek vannak kitéve, ugyanis az ideg oldal irányú elmozdulása korlátozott, vagy lehetetlen az alagút falát alkotó csontos - szalagos szövetek miatt. Sok esetben az alagút falának legcsekélyebb duzzadása, megvastagodása vérellátási zavarokat idéz elő, a vér továbbjutásának akadálya miatt, és kialakul a vénás pangás. Ez lehet a magyarázata, hogy a fájdalom intenzitása éjszaka fokozódik.

Az orvostudomány számos alagút szindrómát ismer a felső végtagok esetében is, többek között a carpalis alagút szindrómát. A carpalis alagút szindróma a leggyakrabban előforduló alagút szindrómák közé tartozik. Az összes alagút szindróma több mint felét képezi. A kórkép úgy jön létre, hogy a kar tenyér oldalán lefelé haladó ideg (nervus medianus) a csuklónál a kéztő alagútban nyomás alá kerül. A betegség lefolyása lehet akut és krónikus. Akut esetben a kéz duzzadt, hűvösebb, a kéztő ízület felett fájdalom alakul ki, az ujjak mozgása gátolt. Krónikus formában, a reggeli ébredés után jelentkezik a fájdalom. Zsibbadás, az ujjak merevsége, érzészavar, néha sorvadás is észlelhető. A kéztő ízület hajlítása, nyújtása fokozza a tüneteket. Trauma, gyulladás, fertőző betegség, foglalkozási ártalom állhat a háttérben.

Az idegbántalmak diagnosztizálása a neurológia kompetencia területéhez tartozik. Felderítésük, és megkülönböztetésük más betegségektől igen fontos, mert kialakulásukat többnyire erős fájdalom kíséri, egyes izom vagy izomcsoport működése csökken, vagy kiesik, emellett gyakran más betegségeket utánoznak. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom,  Kómár József Alagút szindrómák és egyéb kompressziós mononeuropathiák című könyvét.

4. 1. 3. A nyaki gerincszakaszon kialakult porckorong sérv

Elhelyezkedésük szerint más- más tüneteket okoznak:

-Károsíthatják az agy vérellátásában fontos szerepet játszó ütőeret (artéria vertebrálist)
-Károsíthatják magát a gerincvelőt
-Károsíthatják a gerincvelőből kilépő ideggyököt

A felső végtag fájdalommal az ideggyök bántalmát okozó porckorongsérv hozható kapcsolatba. A fájdalom, sérülés, rándulás után, vagy panaszmentes időszak után jelentkezik, és általában állandó. A nyaki tájról indul ki és a váll felé a felső végtagon, végig kisugározhat.

Az ideggyök bántalom, rázkódásra, tüsszentésre, köhögésre fokozódhat. (a beteg a kabátját sem tudja felvenni). Érzészavar alakul ki a felső végtagokon. A bőr színe és hőmérséklete is megváltozhat, a reflexek is hiányozhatnak.

4. 1. 4. Izom problémák miatt kialakult felső végtagfájdalom

A nyak, a váll, a felkar, vagy az alkar izmainak triggerpontjai kisugárzó fájdalmat okozhatnak a karban, és a kézen. Triggerpontoknak azokat a nyomás érzékeny zónákat nevezzük, amelyek az izomban (az izom hasban) helyezkednek el, és bennük nyomás, húzás, hideg-meleg, pszichikai, fizikai hatások fájdalmat váltanak ki.

A triggerpontok kialakulásának körülményei között sok az ismeretlen ok. Az összehúzódott izmokban szinte minden esetben lokális csomót tapinthatunk ki. Ezeket myogelosisnak nevezzük, gyakran megfelelnek a fájdalmas triggerpontoknak.

A tenderpontok szintén fájdalmas területek az izmokban, de ellentétben a triggerpontokkal, nincs kisugárzó régiójuk. Ezek a fájdalmas pontok az inak eredésénél és tapadásánál helyezkednek el. Míg triggerpontból kiinduló fájdalom érfalakra és verejtékmirigyekre is hatással van, a tenderpontok megnyomása csak helyi panaszt okoz.

Az izom fájdalmak kedvezőtlen hatással vannak a pihenésre is. Alvás kutatók vizsgálatai szerint egy egészséges ember kényelmes fekhelyen kb. 60-70-szer változtat testhelyzetet éjszakai alvás közben. Normál körülmények között a testhelyzet megváltoztatása nem jelenti az alvás megszakítását, az illető nem ébred fel.

Az izom egyensúly megbomlásakor a pihenést jelentő mély alvás nem érhető el, mert a beteg a fájdalom miatt testhelyzet változtatáskor felébred. A kialvatlanság következménye a krónikus fáradtság, pszichés érintettséghez vezet.  Először fokozott ingerlékenységben nyilvánul meg, később a beteg közvetlen környezetében konfliktusokat eredményez. Az állandó kialvatlanság és izomfájdalom kilátástalan helyzetet teremt. Gyakori panaszukat környezetük szkeptikusan fogadja, hipochondernek tartva őket. A beteg önértékelése, és pszichés helyzete megrendül. A lelki reakciók hatása alatt a testi fájdalmak iránti tűrőképesség is csökken.

Az izom egyensúly zavarai az esetek nagy részében a lelki élet zavaraihoz is vezetnek. Kialakul az ördögi kör, amelyből  nehéz egyedül kilépni. Szakember segítségére van szükség, és mindkét fél részéről türelemre, bizalomra egymás iránt.

Kutatók munkái igazolják a lapockaemelő izom (levator scapulae) megbetegedésének lelki zavart okozó hatását. Ez a váll - nyak izom 100-200 éve még az ember egyik legfontosabb teherhordó izma volt, ma alig használjuk ezt az izmot teherhordásra. Sok 40-60 éves beteg gyakran panaszkodik nyak - váll fájdalomról, amely semmilyen terápiára nem szűnik. A nyaki gerinc mozgása is beszűkült. Az ellen oldali lapocka emelésekor a nyaki forgatás javul. Ez bizonyítja, hogy nem csigolya eredetű a beszűkülés, hanem izom eredetű.

Karban kisugárzó fájdalmat okozhatnak fentieken kívül a megrövidült szkalénusz izmok, a nyaki gerinc elsődleges oldalra hajlító izmai is. A vállöv izomzatában szimmetrikusan kialakult izomfájdalom hátterében kötőszöveti gyulladás állhat, amely túlterhelés, hideghatás, foglalkozási ártalom következménye.

4. 1. 5. Az inak betegségei

Az ín (tendo) fehér selymes fényével, szívós tömött kötegeivel jól elkülönül az izmos résztől. Az ín az izom hassal ellentétben nem nyújtható és nem rövidíthető meg. Az izmokat inak rögzítik a csontvázhoz.

A vállfájdalom egyik leggyakoribb oka főleg középkorúakon a vállat körülvevő inak degenerációja. Ezek az inak a csontos széleken felrostozódhatnak, mész rakódhat le bennük, amely a vállöv inainak részleges vagy teljes szakadásához vezethet. Túlterhelés, mechanikai súrlódás következtében alakul ki leggyakrabban. Ultrahang- vizsgálattal, a szakadás kimutatható. A felső végtag fájdalmait kiválthatják továbbá az inak gyulladásai. Leggyakoribb a m. bicepsz ín, és az ujjhajlító inak gyulladása. Túlterhelés, mikró trauma, baktériumfertőzés okozhatja. A hajlító felszínen az ín duzzadt, mozgatáskor fájdalom jelentkezik.

4. 1. 6. Ínhüvely (vagina tendinis) bántalmak

A testnek azokon a helyein, ahol az inak erős súrlódásnak vannak kitéve (például kéztő), az inakat savós ínhüvelyek veszik körül. A kéz és a lábhajlító, illetve feszítő izmainak túlerőltetésekor az ínhüvelyek gyulladásba jöhetnek. Ínhüvely gyulladás alakulhat ki a csukló tájékán a hüvelykujj feszítő és távolító izmainak krónikus túlerőltetése következtében, amely heveny, vagy krónikus lefolyású is lehet.

4. 1. 7. Ízületi rendellenességek

  • Vállízületi gyulladás (arthritis)
  • Vállcsúcshoz, és kulcscsonthoz tartozó (arthrosis) nem gyulladásos ízületi betegség
  • Vállízületi tbc. Jelentős fokú deltaizom sorvadással járhat
  • Könyök ízületi arthritis, okozhatja bakteriális fertőzés, köszvény
  • Könyök ízületi arthrosis, okozhatja trauma, csont és porcszövetgyulladás, ízületigyulladás.
  • A kéz ujjainak ízületi gyulladása, okozhatja rubeola, hepatitis, stb.
  • A csuklók és az ujjak szimmetrikus duzzanata, okozhatja rheumatoid arthritis
  • Egyoldali csukló ízületi gyulladás, több ízület gyulladásának részjelenségeként is megjelenhet, de bakteriális és tbc-s fertőzés következtében is előfordul. Továbbá sérülés, és vibrációs ártalom gyakran okoz izolált csukló ízületi gyulladást.
  • Egy ujj izolált kisízületi gyulladása, okozhatja fertőzés, tbc.

 

4. 1. 8. Nyálkatömlők (bursák betegségei)

Ízületek körül, ahol az ín közvetlenül a csonton fekszik, az ín és a csont között savós nyálkatömlőt találunk. Szerepe az inak súrlódásának csökkentése. A bursával összefüggő izom túlterhelése, sérülések, fertőzés, kalcium kristályok kicsapódása, az inakban lerakódó mész a bursák akut, és krónikus gyulladását okozhatja. Gyakori a vállcsúcs alatti, a delta izom alatti, és a könyök tájékán elhelyezkedő bursák gyulladása. A könyök csúcsán észlelt csomók elkülönítése nehézséget okozhat a köszvényes, csomók elkülönítésétől.

4. 1. 9 Könyökfájdalmak

Könyökbe kisugárzó fájdalom duzzanat, vagy mozgásbeszűkülés nélkül leggyak-rabban az alábbi esetekben jelentkezik.

  • A gerincvelő nyaki szakaszának sérülései
  • Perifériás ideg becsípődése (alagút szindróma)
  • Szív izomhoz tartozó vérellátási zavarok
  • Szívinfarktus
  • Az alkar és a felkar egyes izmainak fokozott tónusa, (feszülése) rendellenes működése
  • Ínsérülések, például teniszkönyök.

Fonák teniszkönyök
Azoknak az ínaknak a sérüléseiből jön létre, amelyek a csuklót hátra, a tenyérrel ellentétes irányba hajlítják. Okozója lehet a gyenge csukló izmok erőltetése. A fájdalom kisugárzási helye: könyökbe, és az alkar külső, hátsó részébe.

Tenyeres teniszkönyök, vagy más néven golfkönyök
A fájdalom a könyök belső, tenyér felőli oldalán jelentkezik. Azon ínak károsodásának következtében alakul ki, amelyek a kézfejet a tenyér irányába hajlítják. A sérülést kiválthatja például nehéz bőrönd cipelése.

A könyök mozgáshatárainak beszűkülésével, duzzanatokkal, és deformálódással járó könyökfájdalmak.

Ízületek elváltozásai

  • Kopás (arthrosis) például foglalkozási ártalom következtében.
  • Gyulladás (arthritis) például köszvény, vagy bakteriális fertőzés következtében. (Ajánlom weboldalam „ kezelt betegségek , ízületi bántalmak kezelése” című fejezet áttekintését.)
  • Ízületek környékén lévő nyálkatömlők (bursák) elváltozásai.

A könyökfájdalmak jelentős részét hatékonyan tudom gyógyítani az általam alkalmazott módszerekkel.   

4. 1. 10. Felső végtag fájdalmat okozó egyéb betegségek:

  • Anatómiai elváltozások miatt keletkezett felső végtag fájdalom.
    • Egyes nyaki izmok rendellenes lefutása
    • A 7. nyakcsigolya megnőtt harántnyúlványa
    • Fejlődési rendellenesség következtében kialakult nyaki borda
  • Epebetegségek
  • Léptrauma
  • Mellhártyagyulladás
  • A vállízületet alkotó csontok megbetegedései, elhalása
  • Parsonage –Turner szindróma ismeretlen eredetű neuropathia, elsősorban a fiatalokon fordul elő. A fájdalom a nyak és a lapocka felé sugárzik.
  • Vállízületi tbc.
  • Krónikus köszvény
  • Polindrom reumatizmus egy-két napig tartó ízületi duzzanat, pír, fájdalom, viszketés, amely szabálytalan időközönként ismétlődik
  • Övsömör
  • Vírus betegségek
  • Bakteriális fertőzések
  • Reumatoid arthritis
  • Nyirok ödéma
  • Pulmonális embólia.
  • Takayasu szindróma az érgyulladások csoportjába tartozik. Kézfájdalom, zsibbadás, kíséretében jelentkezik, fiatal felnőtteken fordul elő.
  • Akut artériás embólia.
  • Angina pectoris (szívtáji szorító fájdalom koszorús ér elégtelenségben)
  • Miokardiális infarktus (szívizom elhalás)

4. 2. Alsó végtagfájdalom bevezető

A lábak támasztják alá az emberi testet. A lábak a helyváltoztatás kulcsfontosságú szervei. A testtömeg viselésének súlyos következményei érzékennyé és sebezhetővé teszik a lábszárat, a bokát, és a lábat. A láb legfontosabb mozgása a bokaízületben megy végbe.

A bokák és a lábak befolyásolják a testtartást, de ugyanakkor a testtartás meghatározó mértékben befolyásolja azokat. Ha a testtömeg az optimális súlyvonal elé kerül, akkor a láb izmainak folyamatosan dolgozni kell, hogy a test ne bukjon előre. Ez a gyakran előforduló állapot krónikus feszülést okoz a lábikra izmaiban, amely az izmok görcsös állapotáig vezethet. A láb számára a leginkább megterhelő működés a hosszú időtartamú állás. A lábat mozgató legfontosabb izmok a lábszáron vannak. Számos mozgásforma (futás, ugrás, mászás, stb.) igényli ezeknek az izmoknak a finom koordinált működését. Az egészséges láb és lábszár a feladatokat különösebb megerőltetés nélkül bámulatos ügyességgel hajtja végre.

A testtartásban a combok izomzatának is jelentős szerepük van. Egyrészt ezek ellenőrzik a térd ízület működését, másrészt befolyásolják a medence helyzetét. A comb izmainak egymáshoz viszonyított feszülése határozza meg a combcsont fejének pozícióját a csípőízületi árokban, amely a medencén található. A medence egyensúlyozza a lábakon a törzset, és a törzshöz kapcsolódó testrészeket. A medence oldalra döntésének, elforgatásának monoton ismétlése, vagy tartós abnormális helyzetbe kényszerítése testtartási rendellenességhez vezet, amely előbb – utóbb izom problémát okoz mind az alsó végtagokban, mind a felsőtestben.

Az izom problémákon kívül fájdalmat okozhatnak az alsó végtagokban az ízületek, az inak, a szalagok, a csontok, stb. betegségei is. Elég gyakoriak a törések, sok változás történik a kor előre haladtával az alsó végtagokban is.- Nem megfelelő lábbelik károsítják a lábat.- A talpat és a lábujjak talpi felszínét ellátó idegek az ujjak csontjai között futnak. A talp elülső párnázott részén jelentkező fájdalom az idegrostokat körülvevő szövetek jóindulatú burjánzásának következménye is lehet. A láb betegségeinek egy része magában a lábban keletkezik, más részük viszont a szervezet egészét érintő betegségek következménye például cukorbetegség.

A betegségek nagy része nem tartozik a mozgásterapeuta kompetencia területéhez, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a talpon keletkezett bőrkeményedést, a lábon kialakult csontfájdalmat, stb., mert akadályozzák a szabad mozgást és a tökéletes testtartást. – A problémás lábát kíméli a beteg, ezáltal az egész test súlya az ép lábra koncentrálódik. A medencét ért egyenlőtlen terhelést átveszik az egészséges oldal hátizmai, amelyekben túlzott feszültség alakul ki, a feszültség átterjed a nyak izmokra, legtöbb esetben itt már az izomcsomók is megjelennek az izmok mélyebb régióiban, kialakul a fejfájás, működési zavarok kíséretében. A tartós abnormális testtartás miatt irreverzíbilis deformálódások alakulhatnak ki a medencén, a gerincoszlopon. Torzulhat a mellkas, így veszélyezteti a belső szervek tökéletes működését. Zavarok keletkeznek a légzésben, a keringési rendszerben, az emésztésben, stb.

Fentiekből kitűnik milyen fontos feladatuk van az alsó végtagoknak a jó közérzet fenntartásában.

4. 2. 1. Csípőfájdalom

Idegbántalom következtében kialakult fájdalom.

  • Ideggyök bántalom
  • Alagút szindrómák

Ideggyök bántalom: a plexus lumbalis vagy a lumbosacralis gyök sérülése, bántalma csípőbe (farizomba) sugárzó fájdalmat okozhat.

A plexus lumbosacralis bántalom az alábbi tüneteket okozhatja:

Plexus lumbális bántalom
A csípőízület hajlító izmai, a comb közelítő, és kifelé forgató izmai, valamint a lábszár feszítői károsodhatnak. Az alsó végtag egyes területein érzészavar alakulhat ki.

Plexus sacralis bántalom
A csípőízület feszítői, a lábszár és a lábfej összes izma károsodhat. Érzészavar észlelhető a fartájékon, a comb belső oldalán, a lábon, a herezacskón, illetve a nagy szeméremajkon.

 

Alagút szindrómák: a plexus lumbosacralis (ágyéki-keresztcsonti idegfonat) kompresszióját döntő többségben a medencében kialakuló térfoglaló folyamat okozza. Például belekből, hólyagból, prosztatából, stb. kiinduló jó- vagy rosszindulatú daganat. Véralvadást gátló (antikoaguláns) terápia szintén az idegfonat kompressziójához vezethet a keletkezett vérömlenyek miatt. Terhesség alatt előfordul, hogy a magzat túl nagy fejének nyomása miatt alakulnak ki a tünetek (a felsorolás nem teljes körű).

Veleszületett csípőficam
Más néven, a csípő veleszületett diszpláziája. Jellemző tünetek: csípőfájdalom, sántítás, mozgásbeszűkülés, végtagrövidülés. A csípőízületi árok (csípővápa), és a combcsont feje, melyek normálisan egy ízületet alkotnak, egymástól szétválnak, általában azért, mert a csípővápa nem elég mély ahhoz, hogy a combcsont fejét magába foglalja. Az orvos az újszülött vizsgálatakor észlelheti az eltérést. A csecsemőkorban történő megfelelő ellátás tökéletes funkciót eredményezhet, de tudatában kell lenni annak, hogy a diszpláziás csípővel a későbbiekben is adódhatnak problémák, ezért pályaválasztáskor, vagy sportoláskor erre tekintettel kell lenni. - Rejtett formában csak későn, felnőttkorban, gyakran az első vagy második szülés után derül fény a diszpláziára. Gyermekkorban a felderítés, és kezelés ortopéd szakorvosi feladat.

Epifiziolizis
Az epifízis elválása (a csöves csontok ízületi végének elválása) általában serdülőkorban jelentkezik. A röntgenfelvétel a diagnózist biztosítja. A kezelés elmulasztása a csont növekedési zavarához vezet. Ortopéd szakorvosi ellátást igényel.

Perthes kór
Lényege a femur fej (combcsont fej) csontmagjának csontosodási zavara. 3-12 éves korban kezdődik, fiúkon gyakori. Általában egyoldali, de ritkán lehet kétoldali is. – A serdülőkori aszeptikus (fertőzés és gyulladás nélküli) csontnecrosisok (a csontszövet helyi pusztulása) közül talán a legnagyobb jelentőségű, és a leggyakoribb. Jellemző tünetei: sántítás, kímélő járás, quadriceps (négyfejű combizom) sorvadása, zsugorodása. Mozgásbeszűkülés, és végtagrövidülés alakulhat ki. Kezelés: ortopédiai szakellátás szükséges.

Tranzitorikus coxitis (átmeneti csípőízületi gyulladás)
Általában akut formában kezdődik felső légúti fertőzést követően fiatal felnőttben, gyermekben. Egyoldali sántítás, csípőfájdalom, mozgáskorlátozottság alakulhat ki. Néhány hetes ágynyugalom után spontán gyógyulhat. Más betegségek például Perthes kór kizárása céljából szakorvosi ellátás indokolt.

Tranziens osteoporosis (átmeneti csontbetegség)
Főleg terheseken és középkorúakon fordul elő. Ismeretlen etiológiájú betegség. A fájdalom csak terhelésre jelentkezik, 6-8 hónap alatt nyomtalanul gyógyulhat, ritkán az ellenoldali csípőre áttevődik. Szakorvosi ellátást igényel. Kezelés: terhelés csökkentése, relaxáció, torna.

Osteochondritis dissecans (helyi csont - porc gyulladás)
Degeneratív ízületi betegség, amelyben a csont felületes elhalása következtében kis porccsont részecskék válnak le (ízületi egér). Röntgenfelvétellel a demarkált csontrész kimutatható. Jellemző tünet: a csípőízület mozgása közben hirtelen fellépő heves fájdalom. A beteg úgy érzi, mintha a csípője beakadna.

Chondrocalcinosis articularis (mészsók lerakódása az ízületi porcban)
Anyagcsere zavaroknál például köszvény, de ismeretlen okból is létrejöhet. Visszatérő akut attakok formájában jelentkezhet. Coxarthrosishoz vezethet.

Coxarthrosis
A csípőízület kopásos megbetegedése. Okai: fejlődési zavar, túlterhelés, elhízás, sérülés, anyagcserezavarok. Fontosabb tünetek: a lábszár befelé fordításának, később a feszítésnek, a terpesztésnek akadályozott, fájdalmas volta. Jellegzetes az elinduláskor érzett úgynevezett „ startfájdalom” Idővel a fájdalmasság a térdbe is kisugárzik. Az ízület elhasználódása hibás álláshoz, lábszárrövidüléshez, a combizomzat sorvadásához vezet. Kezelés: kímélet, életmód változtatás, az izomerő megőrzésére tornagyakorlatok. Gyulladásos szakaszokban szakorvosi ellátás szükséges.

Combfejnecrosis (a combfej pusztulása)
Helyi keringési zavar, gyulladás, vagy baleset következtében, továbbá valamilyen alapbetegséghez szövődő formáját ismeri az orvostudomány. Alkoholizmus, elhízás, cukorbetegség, kortikoszteroid kezelés, reumatoid arthritis állhatnak a háttérben. Terhelésre a fájdalom fokozódik, gyakran éjjel is fenn áll. A fájdalom térdbe is kisugárzik. Felismerése, kezelése ortopéd szakorvosi feladat.

Osteomalacia (oszteomalícia) csontlágyulás
Kalcium és/vagy foszfor, valamint D- vitamin hiánynál, emésztőrendszeri és anyagcsere betegségeknél, veseelégtelenségnél fordul elő. Az egész csontrendszert érinti. Tünetek: a csöves csontok görbülnek, jellegzetesek az „ O „ lábak, a  járás nehezített gyakran kacsázó jellegű, „ harangmellkas” alakul ki, feltűnő jelenség az izomfájdalom, amely fáradékonysággal jár.

Paget kór (oszteodisztrófia deformans)
A csontszövet kóros átépítődésével járó gyulladás nélküli ismeretlen okú csont-betegség. Főleg nők kapják 50 éves kor után. Előfordulhat rosszindulatú elfajulása is. Tünetek: fájdalom az érintett csontokban, a csont deformálódhat, görbülhet, igen könnyen törik. (a koponya csontok érintettsége esetén agyideg károsodások, bénulás, látási zavarok lehetségesek. Ízületi merevség, mozgáskorlátozottság is jelentkezhet. Röntgenképen kimutatható a csontok deformálódása a femur (combcsont) pásztorbot alakú fonatosan átépült szerkezetű.

Fractura colli femoris (combnyak törés)
A combnyak a combcsont teste és feje közötti szakasz. Különösen idősebb korban törésre hajlamos. Idős korban sérülés, vagy kóros állapot miatt is bekövetkezhet. Röntgenfelvétel biztosítja a diagnózist.

Totál endoprotézis utáni állapot (endoprotézis = testidegen anyagból készített, a test belsejébe beépített protézis)
A beültetés után hónapokkal, évekkel is jelentkezhet fájdalom, mely felveti a steril, vagy a szeptikus (fertőzéses) kilazulás gyanúját. Röntgenképen látható a protézis szára, és a vápa mellett felritkult zóna. Kezelés : ortopéd szakorvosi feladat.

Periarthritis coxae ( ízületi kötőszövet gyulladás)
Az ízület szalagjainak, inainak savós hártyával bevont részének gyulladása. Tehát nem az ízület csontos, porcos része, hanem a lágyrészek, a környezet beteg.

Bursitisek (nyálkatömlő gyulladás)
Okozhatja a farizmok, és a csípő kirotációját végző izmok túlerőltetése. Tünet: a csípő aktív kirotációja fájdalmas.

 

Tenditisek (ingyulladások)

Polymyalgia rheumatica
Elsősorban a váll és a csípőizmok fájdalmas mozgáskorlátozottsága. Lelki áthangoló-dáshoz, súlyvesztéshez is vezethet. A laboratóriumi leletekben nagyfokú gyulladásjelző adatok vannak. Orvosi ellátást, igényel.

Hernia inguinalis (lágyéksérv)
A lágyéki fájdalom mellett a csípőben mozgáskorlátozottság is lehet.

Hernia femoralis (combsérv)
Időszakos fájdalmat, sántítást okozhat.

Nyirokcsomó gyulladás
Megnagyobbodott nyirokcsomók a lágyékban

Vesekő betegség

Húgyvezeték kövesség

Artéria iliaca (csípőverőér), vagy artéria femoralis (combverőér) thrombosisa

 

4. 2. 2. Térdfájdalmak

 A térdízület testünk legnagyobb, és legbonyolultabb ízülete. Alkotásában a lábszárcsontok közül csak a sípcsont vesz részt, nevezhetnénk combcsonti-sípcsonti ízületnek is. A combcsont és a sípcsont ízületi végeit a kopásnak igen ellenálló porc fedi. A porc csökkenti a súrlódást mozgás közben. A csontok közötti rést félhold alakú porckorongok (meniszkuszok) párnázzák ki. Feladatuk az íz felszínek egyenetlenségeinek kiküszöbölése, segítik a testsúly egyenletes eloszlását, továbbá fokozzák az ízület stabilitását.

Az ízületi tok amely kívülről teljesen körülzárja az ízületet elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye a mozgást, továbbá erősen össze is tartja az ízület részeit. A tokot belülről ízületi hártya borítja, ez termeli az ízületi folyadékot (synovia). A synovia néhány cseppnyi sárgás, nyúlós-tapadós folyadék, amely sikamlóssá teszi a porc felszíneket és az ízületi tok belső felszínét. Az ízületi tok vér, és idegellátása rendkívül bő.

A térdkalács (patella) az ízületi tokba ablakszerűen illeszkedik bele.  részben az izmok tapadására szolgál, részben hajlításkor kitölti a két csont között előálló üreget, védi az ízület elülső részét. Az ízületet erős belső és külső szalagkészülék tartja össze. Az ízület környékén számos nyálkatömlő (bursa) helyezkedik el. A folyadékkal töltött nyálkatömlők a csontok felett elmozduló bőr és inak közötti elcsúszást biztosítják.

Az ízület részei összehangoltan végzik a kiegyensúlyozott mozgást. Például, amikor a térd lépéskor behajlik, a comb hátsó oldalán lévő kétfejű combizom összehúzódik és megrövidül, behúzva a lábszárat, és behajlítva a térdet. Ugyanakkor a négyfejű combizom a comb elülső oldalán elernyed, így képes a térdet behajlítani.

Az ember korának előre haladtával változások jelentkeznek az ízületi porcban és a kötőszövetben. Az ízületi porc elvékonyodik, kémiailag megváltozik,  az ízület veszít rugalmasságából, sérülékenyebbé válik a folyamat ízületi kopáshoz arthrosishoz vezet. Ezen kívül számtalan betegség, sérülés veleszületett kóros elváltozás is károsíthatja a térdízületet, például az alsó végtag hosszkülönbsége, lúdtalp, stb. A mozgásszervi betegségek sorrendjében figyelemre méltó helyet követel magának a térd működési zavaraival együtt járó fájdalom, mivel az a beteg életvitelét korlátok közé szorítja. 

Térdfájdalom kialakulhat látható és tapintható kóros elváltozások nélkül, például csípő ízületi problémák miatt, idegek térdbe sugárzó fájdalma miatt, stb., de kialakulhat látható és tapintható kóros elváltozások mellett is.

A térd kontúrjának megváltozása mögött az alábbi okok állhatnak:

  • a térdízület duzzanata
  • valamely bursa duzzanata
  • ízületi csontvégek deformitása
  • meniscus cysta
  • a térdkalács helyváltoztatása
  • ficam
  • „x” láb
  • „o” láb
  • abnormálisan túlhajlítható térdízület
  • a négyfejű combizom sorvadása
  • a térdhajlító izom deformitást okozó rövidülése
  • a térdhajlati árok kitöltöttsége, duzzanata

(felsorolásom nem teljeskörű)

TÉRDFÁJÁSOK, DUZZANATOK LÁTHATÓ ELVÁLTOZÁSOK NÉLKÜL:

A térd fájdalmak jelentős részét a comb izomzatának nem megfelelő működése okozza. Ezek az izmok mozgatják, és stabilizálják a térd ízületet.

Térd ízületi rendellenességek.

  • Az évek múlásával beszűkülhet az ízületi rés, csökken a mozgó csontvégek egymástól való távolsága.
  • A térd ízületben már a közép korúaknál is megjelenhetnek a mészfoltok és mészcsíkok.
  • A térd ízületben pl. sérülések következtében lerakódhatnak az ízületi tok belsejéből, vagy pereméről levált
    csont és porcrészecskék, amelyet az orvostudomány íz egér néven dokumentált.
  • Térdfájást okozhatnak a csípőízületi elváltozások.
  • A térd ízületeinek enyhébb gyulladása, kopása.
  • A térd ízületében lévő félhold alakú porc (meniscus) sérülése, becsípődése.
  • Minimális synovitis (az ízületi hártya gyulladása).
  • Chondropathia patellae a térdkalács hátsó falán lévő porcfelület károsodása. Okai: a térdkalács hibás illeszkedése, túlzott igénybevétel, sérülések. Jellegzetes tünetei: fájdalom a lépcsőn felfelé való járáskor, valamint a térdkalácsra gyakorolt nyomáskor, súrlódás.
  • A térdkalács porcszövetének lágyulása. Chondromalacia patellae. Fiatal felnőtteken fordul elő. A térdkalács porcának ismeretlen okból létrejövő felpuhulása. Lépcsőn lefelé a fájdalom gyakran fokozódik. A térdkalács combcsonthoz való nyomása és mozgása fájdalmat, sercegést, (recsegést) okoz.
  • Hoffa-kór a térdízület zsírszövetének a gyulladása, megkeményedése. Gyakran kiújuló sérülések miatt jöhet létre.

A térdet alkotó csontok elváltozásai. (csontvelőgyulladás, daganat)  mélyről eredő, vagy lüktető fájdalmat okozhat. A csont ütögetésre érzékeny.

A térd ízületi szalagok szakadása, gyulladása.

Idegek által térdbe sugárzó fájdalom.

  • A gerincből kilépő L4- es ideggyökér bántalma.
  • A comb ideg fájdalmával, szövetsorvadásával járó megbetegedés. Cukorbetegség, alkoholizmus állhat a háttérben. Felderítése szakorvosi feladat. Az utókezelésben a gyógytorna is szerepet játszhat.
  • Alagút szindrómák. Leggyakrabban az idegek mechanikus kompressziója okoz térdbe is kisugárzó fájdalmat. Felderítése szakorvosi feladat.

A TÉRDÍZÜLET DUZZANATÁVAL, MOZGÁSBESZŰKÜLÉSÉVEL JÁRÓ TÉRDFÁJÁSOK.

Arthrosis
Nem gyulladásos, a legkülönbözőbb okokból létrejövő ízületi funkció csökkenés és károsodás.

Bursitisek nyálkatömlő gyulladások
A térd ízület környékén lévő nyálkatömlők betegségei. A térd ízület közelében rengeteg az ízülettel összefüggő, vagy össze nem függő nyálkatömlő, amelyek elsősorban mechanikai hatás révén megduzzadhatnak. Egyik formája parkettázókon, sokat térdelőkön jelentkezik, de fertőzés stb. is okozhatja. Kezelése szakorvosi feladat.

Baker – cysta
A térdhajlatban elhelyezkedő, a térd ízülettel összefüggésben lévő (kommunikáló) cysta. Kialakulhat valamelyik térdhajlati bursából. A cysta úgy növekszik, hogy a térd hajlításakor az ízületből a cystába préselődik a folyadék, de a visszaáramlás már akadályozott. A cysta hatalmas nagyságot érhet el, a lábszárizmok között, akár a bokáig leterjedhet.

Az ízületi csontvégek tumora

Szeptikus arthritis, fertőzött ízületi gyulladás
Térden gyakori, minden életkorban előfordulhat.

Periodikusan jelentkező a térdízületben kialakuló kóros folyadékgyülem okozta duzzanat.

„X”- láb, „O”- láb miatt kialakult térdfájások.

Lúdtalp, gacsos járás, stb. miatt keletkezett térdfájdalom.

Futó térd
Egészséges állapotban a térdkalács le-fel mozog futás közben, de nem ér hozzá a combcsonthoz. Ha azonban az alsó lábszár a kelleténél jobban befelé, vagy kifelé csavarodik, és húzza a térdkalácsot, az a combcsont végéhez dörzsölődik. Megszületik a fájdalom élmény, a tartós abnormális állapot fennállása sérülést eredményez. A futást ilyen esetben szüneteltetni kell. A jelenséget időnként duzzanat is kíséri.

A térdfájdalmak gyógyítása az általam alkalmazott módszerekkel az esetek egy részében eredményes.  Rendszeres kezeléssel  biztosítani tudom Pácienseim számára a mozgásszabadságot, és a fájdalom mentes életet.

 

4. 2. 3. Lábszárfájdalmak

A lábszár, a boka és a láb számára a leginkább megterhelő művelet a hosszú időtartamú állás. Ilyenkor a lábszár izomzatának folyamatosan dolgozni kell, ami a kifáradáshoz vezet. A fáradt izom összehúzódik, elveszíti rugalmasságát, és megkeményedik. Beindul egy biokémiai folyamat, melynek hatására megszületik a fájdalom. A lábszárizom fájdalom további jelentős része a sérülésekre vezethető vissza. A sérülések leggyakrabban a túlterhelésekből és a sorozatosan ismétlődő monoton terhelésekből erednek futás, síelés, stb. A sérüléseket elősegíti a nem megfelelő cipő viselése, a futásra alkalmatlan talaj, a láb veleszületett, vagy szerzett elváltozásai, stb.

A lábszáron az alábbi izomcsoportok vannak leginkább kitéve sérüléseknek:

- A lábszár elülső- külső részének izomzata.
- A lábszár hátsó- belső részének izomzata.
- A lábikra izmok és az Achilles-ín.

A lábszár elülső- külső részének izomsérülését az okozza, hogy ereje nincs egyensúlyban az ellentétes izmok a lábikra izmok erejével. Amikor a sarok futáskor, járáskor földet ér, a lábikra izmok olyan nagy erőt képesek kifejteni, hogy sérülést okoznak a lábszár elülső- külső izomzatában.

A sérülés tünetei: fájdalom észlelhető a lábszár elülső- külső részén. Kezdetben futás, járás közben érződik miután a sarok földet ér később, a fájdalom állandósul. Ilyenkor a futást szüneteltetni kell.

A lábszár hátsó- belső izomzatának sérülései abból erednek, hogy a láb túlságosan befele dől. Az ilyen típusú sérülésnél a fájdalom a lábszár belső oldalán kezdődik néhány centiméterrel a boka felett, majd fölfele terjed, megközelítve a térdet. Ha nem szüneteltetik a futást, begyulladnak az inak, az izmok, végül a gyulladt ín annyira megfeszül, hogy leszakadhat a csontról, és a futást végleg abba kell hagyni.

Az Achilles-ín a lábikra izomzatát a sarokkal összekötő erőteljes ín. Az ín (tendo) fehér selymes fényével, szívós tömött kötegeivel jól elkülönül az izmos résztől. Az ínat védőhüvely veszi körül. Az ín sérülésekor heg keletkezik közte és az ínhüvely között. Az ín minden mozdulatnál meghúzza a hüvelyt. Ha a sportoló nem törődve a fájdalommal folytatja a futást, a rugalmas ín helyét merev hegszövet foglalja el, a panasz állandósul, és már alig van esély a gyógyulásra.

A lábikra izmok és az Achilles-ín sérülésének legfőbb oka a túlzott terhelés. A sérülés esélyét növeli a puha sarkú, vagy merev talpú edzőcipő viselése, a láb anatómiai elváltozásai: a magas lábboltozat, a sarok torzulásai, a láb túlzott befele fordulása, a merev térdínak, stb. A helytelen járás, amikor a sarok földet érő pontja túlságosan hátra esik, szintén elősegítheti a sérülést.

A LÁBSZÁR TERÜLETÉT ÉRINTŐ IDEG EREDETŰ FÁJDALMAK

Radicularis-szindrómák (radiculalgia = ideggyökér-bántalom okozta fájdalom)

A gerincvelőből a csigolyák közötti réseken 31 pár gerincvelői ideg lép ki. Mindegyik két rövid gyökérrel (gyökkel) ered a mozgató, és az érző gyökkel. A mozgató gyökök az agy és a gerincvelő utasításait adják tovább a test többi részének, elsősorban a vázizomzatnak. Az érző gyökök ezzel szemben a szervezet üzeneteit továbbítják az agy felé. Ha valamely gerincvelői ideggyök kompresszió alá kerül például porckorongsérv vagy a gerinc egyéb fiziológiai elváltozása miatt, kisugárzó olykor tűrhetetlen fájdalom jelenik meg azon a területen, amelyet az adott ideg „beidegez”.
Lábszárból kiinduló, illetve odasugárzó fájdalommal járhat az L5- S1 gerincvelői szakasz ideggyök bántalma.

Alagút szindrómák

Olyan kórképek, amelyek úgy jönnek létre, hogy a test különböző pontjain található izmok közötti résekben, csontos, szalagos alagutakban haladó idegek nyomás alá kerülnek. Az esetek nagy részében ilyenkor az ideg mellett valamelyik artéria vagy véna is komprimálódik. (KÓMÁR JÓZSEF)

A lábszáron az alábbi alagút szindrómákat tartja nyilván az orvostudomány.

- Peroneus (szárkapocshoz tartozó) alagút szindróma
- Tibialis (sípcsonti) anterior (elülső) alagút szindróma
- Tibialis (sípcsonti) laterális (oldalsó) alagút szindróma
- A nervus peroneus superficialis (a szárkapocshoz tartozó felületes ideg) kompressziója a lábszáron.
- Nervus suralis (lábikrához tartozó ideg) kompressziója

Peroneus alagút szindróma

Az irodalomban peroneus bénulás néven szerepel. A peroneus ideg a bőr alatt, a lábszár külső oldalán a térd hátsó széléhez közel fut, nyomódása bénulást okoz. Az ideg károsodását általában olyan külső nyomás idézi elő, amely a peroneus alagutat képező izmot kívülről hozzá nyomja a szárkapocs (fibula) fejecséhez.

Tünetek:
- a fibula fejecs környékén fájdalom észlelhető
- a lábszáron zsibbadás jelentkezik
- a lábfej nem feszíthető felfele
- a lábfejet emelő izmok gyengesége szembetűnő
- szteppelő járás.

A kórkép kialakulásának néhány oka:
- hosszan tartó keresztbe vetett lábakkal történő ülés, vagy hosszan tartó guggolás
- gipszkötés, túl szoros harisnyakötő viselése
- az alagút helyétől távolfekvő ízületekben, hirtelen mozdulatok, erőltetett mozgásfolyamatok következtében kialakult káros hatások a peroneus alagút területére is átterjedhetnek. Ilyenkor az idegpálya hossza megváltozik, és az ideg beszorul az alagútba.
- csípőműtét következtében létrejött idegsérülés.
- fibulafejecs törései, térdízületi rándulások, csavarodások.
-femur (combcsont) töréseknél alkalmazott nyújtó kezelések.
- fibula fejecsben kialakult ciszta.
- a térdhajlati árokban keletkezett ciszta, vérömleny, izomsérv, stb.
- ágyhoz kötött betegeknél, és tolószékben ülőknél gyakran előfordul a kórkép kialakulása.

Tibialis anterior szindróma

A tibialis anterior szindrómához vezető folyamat azon alapul, hogy valamilyen ok következtében a tibialis alagúthoz tartozó izmok vérigénye meghaladja a vérellátás mértékét.

Tünetek: a betegség akut, és krónikus formáját különítjük el. Akut formában igen heves fájdalom alakul ki, amely pihenéskor sem szűnik. Bőrpír a sípcsonton, a lábujjak és a láb feszítő ereje gyengül, érzészavar a lábszár területén. Krónikus formában a fájdalom enyhébb, mint akut esetben, csak a megerőltetés időszakában jelentkezik.

Tibialis lateralis szindróma

A kórkép kialakulásának mechanizmusa megegyezik a tibialis anterior szindrómánál leírtakkal. Főleg sportolóknál fordul elő, a lábszárizmok túlzott igénybevétele miatt.

A nervus peroneus superficialis kompressziója a lábszáron

Tünetek: a lábszár középső, és alsó harmadának határán, az oldalsó felszínen erős fájdalom támad. Kísérő tünetként zsibbadás is észlelhető. A betegség kialakulásának okai között szerepel, az erőltetett járás (menetelés), egyes sportágak művelése, amelyeknél rendszeresen plantárflexio (a lábujjaknak a talp felé hajlítása) következik be. 

Nervus suralis kompressziója

Az ideg kompressziója ritkaságnak számít.

Tünetek: heves, égő fájdalom a boka környékén, és a vádliban.
A betegség kialakulásának okai: külső traumák, valamint az ezt követő hegesedés, szűk szárú csizma viselése, Backer ciszta (lásd weboldalamon kezelt betegségek, végtagfájdalmak kezelése, térdfájdalmak, című, fejezet).

Az ideg eredetű betegségek felderítése, és kezelése szakorvosi feladat. A teljes gyógyulást az utókezeléssel tudom segíteni. Gyógytornával, izomerősítő, gyakorlatokkal, mozgásterápiával, stb. (részletes leírás weboldalamon, alkalmazott terápiák, című, fejezet.)

ÉRBETEGSÉGEK

Verőérbetegségek

Isémiás fájdalom

Isémia: csökkent helyi vérkeringés, valamely szerv vagy testrész helyi vérszegénysége a vér odajutásának akadálya miatt, a vivőerek elzáródása. Következmény: az érintett terület elhalása. Ez a betegség a szervezet különböző részein elhelyezkedő artériákat (verőereket) érintheti. A tünetek attól függően változnak mely artéria érintett és, hogy mennyire záródott el. A fokozatos szűkület a hirtelen elzáródásnál enyhébb tüneteket okoz. Valamely végtag verőerének hirtelen elzáródása heves fájdalommal jár. Kísérő tünetek: hűvösség, érzéskiesés, az adott végtag sápadt vagy kékes színű. A vérkeringés hiánya gyorsan a végtag bénulásához vezet.

A betegség gyakori az idősek között különösen azoknál, akik évtizedekig rendszeresen dohányoztak, de a cukorbetegségben szenvedők körében is nagy számban fordul elő. A perifériás verőér betegség megnevezést leggyakrabban az alsó végtag artériáinak ateroszklerózis miatt kialakult elégtelen keringésére használják. Az ateroszklerózison mindazon érfal elváltozásokat értjük, amelyek a meszesedést elősegítik. Az artéria belső keresztmetszetének fokozatosan kialakuló szűkületét okozhatja az érfalon kívül elhelyezkedő daganat, ciszta is.

Az artériák hirtelen teljes elzáródásának néhány oka:

- véralvadék, (trombus) kialakulása az artériában
- leszakadt vérrög a keringési rendszer más pontjáról, amely a keringéssel elsodródott, és beékelődött egy távolabb lévő artériába.

Az artériák hirtelen elzáródása azonnali orvosi ellátást igényel. Orvosi vészhelyzet!
A betegség elkerülésének legbiztosabb módja a megelőzés, a kockázati tényezők kiiktatása. Leszokás a dohányzásról, a cukorbetegség kezelése, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint normál értéken való tartása, szükség esetén a testsúly csökkentése. Lényeges a rendszeres mozgás. Ajánlom a jóga és a csikung gyakorlatok végzését, amelyeket idősebb korban is érdemes elkezdeni, és otthon is lehet művelni. Kérem, tekintsék meg weboldalamon a mozgásterápia, a táplálkozási és életmód- tanácsok című fejezeteket.

Vénás rendellenességek

A vénák szállítják vissza a vért a test különböző részeiből a szívbe. A vénákban bizonyos távolságonként billentyűk találhatók, amelyek megakadályozzák a vér visszafelé áramlását.- A lábszár, a bőr alatt elhelyezkedő felszínes, és az izmokban futó mély vénákkal is rendelkezik. A mély vénák nagyobb szerepet játszanak a vér felfelé áramoltatásában. Az erős lábszár izmok különösen fontosak, hiszen minden egyes lépéssel összepréselik a mély vénákat így segítve a vér továbbjutását a szív felé.

Mélyvénás trombózis

Trombózis = trombusképződés, (rögösödés a vérben).
Vérrögök a mélyvénákban is, és a felszínes vénákban is képződhetnek. A mélyvénás trombózist csak enyhe gyulladás kíséri. Minél kisebb a gyulladás a vérrög körül, annál lazábban kapcsolódik az érfalhoz, ezért nagy az esély, hogy leválik az érfalról, és tovasodródik a keringéssel, majd beékelődve egy artériába elzárja a vérkeringést az adott területen. Tekintettel arra, hogy a lábszár izmok minden egyes lépéskor nyomást gyakorolnak a mély vénákra, kimozdíthatják belőlük a vérrögöt, ezért a vénák trombusait fokozott veszélyforrásként kell kezelni.

A láb vénáiban lévő vér a szívbe, majd onnan a tüdőbe kerül, a keringéssel elsodródott vérrögök átjutva a szíven, a tüdőben zárnak el egy vagy több artériát, tüdőembóliát okozva. A tüdőembólia súlyossága a vérrögök méretétől és számától függ. Kis embólusok kisebb részek elhalását okozzák, a nagy embólusok teljesen elzárhatják a szívből a tüdőbe áramló vér útját, amely azonnali halálhoz vezet. (embólus = a véráramban tovasodródó , beékelődött, eret elzáró anyag például, vérrög, levegő, zsír.)

Tünetek. A betegek nagy részénél nem észlelhetőek tünetek. Ha a mélyvénás trombózis a láb egy nagy vénáját zárja el, a lábszár feldagad, érintésre érzékennyé válik. A mellkasi fájdalom a már jelen lévő tüdőembóliára utalhat.

A mélyvénás trombózis kialakulásának néhány oka.
- A véna belső falának sérülése például műtét következtében.
- Fokozott véralvadási hajlam.
- A keringés lelassulása
- Idősebbek kiszáradása
- Hosszú ágynyugalom miatt a keringés lelassulása
- Az alsó test lebénulása
- Egészséges embereknél is képződhetnek vérrögök hosszú autó, vagy repülőút során.

Megelőzés

A kockázati tényezőket nem lehet teljes biztonsággal kiiktatni, de célszerű néhány mozdulatot elvégezni a megelőzés érdekében. A súlyos műtéten átesett ágyhoz kötött betegeknek ajánlatos óránként lábfejeiket tízszer felfele feszíteni. A hosszú utazáson résztvevők is elvégezhetik ezt a gyakorlatsort. Akinek lehetősége adódik a hosszú utazás alatt, a sétára, időnként sétáljon. – A gumírozott harisnyák, rugalmas pólyák viseléséhez kérjük ki az orvos tanácsát. Helytelen alkalmazásuk a keringés elzárását is okozhatja. – A különösen veszélyeztetett, nagy kockázatnak kitett személyek például véralvadási zavarok, csípőprotézis műtéten átesett betegek esetében szintén az orvosi utasítást kell követni.

Felszínes visszérgyulladás (szuperficiális tromboflebitisz)

 A mélyvénás trombózistól eltérően, amely enyhe gyulladással jár, a felszínes visszérgyulladás fájdalmas heveny gyulladásos folyamat kíséretében zajlik le. A felszínes vénákat nem veszi körbe izomzat, ami összenyomhatná az érfalat, és elmozdítaná a vérrögöt. A leszakadás veszélye csekély, ritkán következik be embólia. Tünetek: helyi fájdalom, duzzanat, bőrpír, a terület meleggé és fokozottan érzékennyé válik. A betegség kezelése orvosi ellátást igényel.

Csontfájdalmak

- Csonthártyagyulladás
- Csontritkulás (osteoporosis)
- Sérülések

Csonthártyagyulladás
A csontokat vékony hártya veszi körül, ez a csonthártya (periosteum). A csontok főként a csonthártyában futó idegeknek köszönhetően fájdalmasak lehetnek. Sportolóknál, például futóknál gyakori a csonthártyagyulladás. A fokozott terheléstől a terhelt izmok a tapadási pontokon ismétlődő húzódásnak vannak kitéve, ami csonthártyagyulladáshoz vezet. Ilyenkor a futást szüneteltetni kell. A megerőltetésen kívül fertőzések (gennykeltő baktériumok) is okozhatnak csonthártyagyulladást sérülések után. Ilyenkor a betegség lázzal jár.

Csontritkulás. (osteoporosis)
A csontok szerves és szervetlen anyagokból tevődnek össze. Az összetevők aránya az élet folyamán változik. Fiatalabb korban a csontok több szerves anyagot tartalmaznak, ezáltal nagyobb a rugalmasságuk. Felnőtt korban fokozatosan emelkedik a mésztartalom, növekedik a csontok szilárdsága. Idősebb korban a csontállomány ritkulása és a szerves anyagok megfogyatkozása következtében a rugalmasság és a szilárdság is csökken. Ha a szervezet nem képes fenntartani a megfelelő csontképződést, a csont veszít sűrűségéből és kialakul a csontritkulás.

Az első időszakban a csontritkulásnak nincsenek tünetei a betegek egy részében később sem jelentkeznek csontritkulásra utaló jelek. Egy idő után azonban a csont annyit veszít sűrűségéből, hogy kis erőbehatásra bekövetkezik a csontok törése erős fájdalom kíséretében. A hosszú csontok, például a láb csontjai inkább a végeken törnek.- A csontsűrűség elvesztését célszerű megelőzni. Gondoskodni kell a megfelelő mennyiségű kalcium és D-vitamin fogyasztásáról. A rendszeresen végzett tornagyakorlatok, és a séta elősegíti a csontsűrűség szinten tartását. Az egyensúly érzet fejlesztésével megelőzhetők az esésekből származó törések. Ajánlom egyes csikung és jógagyakorlatok rendszeres végzését, amelyeket a kedves érdeklődőknek szívesen betanítok.

Sérülések

Sípcsonttörés
Rendszerint nagy energiájú külső hatások következtében alakul ki (járműbalesetek, sportsérülések). A zárt törések gyógyulása begipszelt rögzítés mellett általában három hónapot vesz igénybe. Nyílt törések esetén, amikor a bőr, az idegek, és a vérerek is sérülnek, a teljes gyógyulás ennél hosszabb ideig tart.

Lábszárfájdalmat okozó ciszták

A térdhajlati ciszták folyadékkal telt tömlők. A Baker- ciszta felgyülemlett, kizáródott ízületi folyadék következménye. A ciszta megnőhet, és leterjedhet a lábszárizmok közé. A folyadék hirtelen növekedése a ciszta repedését eredményezi. A kiszabaduló nedvek a környező szövetek gyulladását okozzák. A megrepedt Baker-ciszta előidézhet mélyvénás trombózist, a térdhajlati véna nyomása révén. Tünetek: a térdhajlati árokban duzzanat fedezhető fel. Lásd még weboldalamon térdfájdalmak kezelése, című fejezetet.

 

4. 2. 4. A boka és a láb fájdalmai

A mozgásszervi panaszok jelentős része a lábat is érinti. Ezek gyakran „ kis „ panaszok, ám az egész szervezetre kiható következményeik szükségessé teszik, hogy honlapom részletesebben foglalkozzon a láb fájdalmával. Így szeretnék segítséget nyújtani a láb betegségei iránt érdeklődő Pácienseimnek. A diagnózis felállítása a szakorvosi kompetencia területéhez tartozik.

A láb azon betegségeinek gyógyítását, amelyek nem igényelnek elsődleges orvosi ellátást, esetenként eredményesen tudom gyógyítani. Terápiák: lásd honlapomon, alkalmazott terápiák című fejezet. - A gyógytorna jelenti azt az egyetlen kezelési formát ami az izomzattal történő foglalkozás révén esélyt ad arra, hogy a láb tartó,- támasztó- funkcióját megőrizhesse és alakját megtarthassa. (Schewe). Speciális masszázsterápiával és izomnyújtó gyakorlatokkal az izomgörcsök fel oldhatók testünk nagy részén. Ezáltal javul a keringés az adott területen, mérséklődik, vagy megszűnik a fájdalom, visszatér a jó közérzet.

Az orvosi könyvekben a láb kifejezés alatt a sarok, talp, lábhát, lábujjak együttesét értik a szerzők.

A lábtő és a lábközép csontjainak térbeli elrendeződése a lábnak sajátságos boltozatos szerkezetet biztosít, amelyben az egyes ívek részben a láb hossztengelyében, részben arra közel merőlegesen helyezkednek el létrehozva, a láb hosszanti, és haránt boltozatát. A boltozatos szerkezet fenntartását, izmok, inak, szalagok együttes jelenléte biztosítja. A hosszanti boltozat hátsó pillére a sarokcsont gumója.

Normális testtartás mellett álláskor a testsúly közel háromnegyede a sarokcsontra esik, és csak hozzávetőlegesen egynegyede a láb elülső részére. Futás, járás közben a terhelés ehhez képest változik, amely computeres lépésdinamikai vizsgálatokkal kimutatható.

A láb kialakulásának meghatározó periódusa a gyermekkori évekre esik, ezért fontos, hogy a szülők figyelemmel kísérjék gyermekük fejlődését. Cipő vásárláskor olyan cipőt válasszanak, amely megfelel a funkcionális követelményeknek. Ne a divat legyen a legfőbb szempont. A cipő a „ civilizációs” ártalmak egyike. Főként hölgyek hajlamosak arra, hogy a legújabb divat szerinti, többnyire keskeny, szűk és magas sarkú cipőket vásároljanak. A cipő viselése, különösképpen a nem megfelelő cipő, a statikus láb- deformitások kialakulását mozdítja elő. A helyesen felépített cipő a láb működését nem károsítja. Amennyiben a gyermek, illetve az ifjú nem helyesen felépített cipőt visel és a lábát célirányosan nem tornáztatja, úgy nagy esélye van arra, hogy nála előbb vagy utóbb, panaszokat okozó statikus lábdeformálódások alakulnak ki.

A cipőkészítés kulcskérdése a megfelelő anyag felhasználása. Ugyancsak lényeges kérdés a cipő talpának kiképzése. A talpnak mind a sarokrészen, mind pedig az orrán megfelelő magasságot, vastagságot kell elérni, hogy óvja a lábat a talaj bántalmaitól. Fontos szerep jut a cipő sarokrészének is, melynek feladata a sarok megfelelő helyzetben történő rögzítése. A sarok magassága 2-3 centiméteres legyen. Mindent összevetve, a kényelmes cipő nemcsak nagyon könnyű, hanem rugalmas is, és képes arra, hogy a lábhoz alkalmazkodjon, ugyanakkor a lábat megfelelő helyzetben tartsa. A gyulladásos kötőszöveti rendszerbetegségben szenvedő betegek, így például a reumatoid arthritises betegek részére már a betegség kezdetekor indokolt nemcsak  betétet, hanem ortopéd cipőt is rendelni. Az orvosi rendelésre készített ortopéd cipőnek több feladatot kell teljesíteni:

- a lábra jutó teher megfelelő elosztása
- deformitások csökkentése
- a láb rögzítése
- a további deformitások kialakulásának megállítása.

A sorozatban vagy sorozat-kaptafa felhasználásával gyártott úgynevezett "ortopéd cipők" fenti követelményeknek nem képesek megfelelni.

A láb formavariánsai.
A láb különböző formaváltozatai (Debrunner szerint) az alábbi elemek változásainak variációiból adódnak:

- a sarok dőlésszögei
- a hosszanti boltozat belső részének karaktere
- az elő lábnak a lábtőhöz viszonyított helyzete
- a harántboltozat és az elő láb alakja.

Amennyiben a fenti elemek bármelyikének eltérése nagymértékű, a láb alaki megbetegedéséről beszélünk. Mint ismeretes a kóros alaki eltéréshez többnyire működési károsodás is társul, és fordítva. A beteg panaszainak előterében szinte minden esetben a fájdalom áll. Nem véletlen tehát, hogy az egészséges láb jellemzőinek egyike éppen a fájdalom hiánya.

A normális és kóros, továbbá az egészséges, és beteg láb közötti határok gyakran elmosódnak. A láb alaki variánsai még nem tekinthetők kórosnak. Az egészséges lábat Debrunner szerint a következők jellemzik:

- nem fáj
- izom egyensúlya megtartott
- deformitást, zsugorodást okozó izomrövidülés nem észlelhető
- a talp három ponton terhelődik
- a lábujjak nyújtott helyzetűek, és mozgékonyak.

A láb mint teherviselő mozgásszerv működése közben statikus és dinamikus feladatokat egyaránt teljesít. A test függőleges helyzetében viseli a test egész súlyát. A tartós állás nagy feladatot ró a láb izmaira, melyek előbb- utóbb kifáradnak és fájdalmassá válnak. Járás közben a sarok földre érésekor rugalmasságával biztosítja a test súlyának lökésszerű terhelését.

Az ember járása a test súlypontjának egyik pontból a másikba történő áthelyezése. Az orvosi szakirodalomban számos kutató monográfiája megtalálható amelyekben a járás mechanizmusát elemzik. Amikor a járás ritmusa megbomlik sántításról beszélünk. A sántítás nem más, mint a járás ritmuszavara. Sántítás esetében a két alsó végtag mozgásciklusa eltér egymástól.

A sántítás néhány oka:

- fájdalom, ami a terhelésre többnyire fokozódik
- az alsó végtag ízületeiben észlelhető zsugorodás, vagy teljes merevség például
csípőízületben, térdízületben, bokaízületben, stb.
- izomgyengeség, illetve bénulás által okozott sántítás. Jellegét és mértékét az    
határozza meg, hogy melyik izom milyen mértékben gyengült. Egyik típusa
a kacsázó járás, amely legtöbbször veleszületett csípőficam következménye.
- rövidüléses sántítás. 2-3 centiméternél kisebb végtaghossz különbséget a
beteg az ellenoldali medence fél süllyesztésével képes kompenzálni. 2-3
centiméternél nagyobb rövidülés, már feltűnő sántítást eredményez.

A mozgásszervi betegségek diagnosztizálásában, így a láb betegségeinek esetében is, a radiológiai vizsgálatok elsődleges fontosságúak. Néhány lehetőség a teljesség igénye nélkül:

- hagyományos röntgenvizsgálat
- computertomographia  (CT)
- mágneses rezonancia vizsgálat  (MRI)
- izotópos vizsgálat
- ultrahang vizsgálat  (UH)

A radiológiai vizsgálatok részletes tárgyalása meghaladja honlapom kereteit.

A BOKA FÁJDALMA

A felső ugróízület arthritise
(arthritis: heveny vagy idülten lezajló ízületi gyulladás) A felső ugróízület alkotásában három csont vesz részt: a sípcsont, a szárkapocs bokanyúlványa, és az ugrócsont.

Tünetek: az ízület duzzadt, a heveny szakaszban meleg tapintatú, nyomásra, valamint terhelésre érzékeny. Az ízület mozgása beszűkült, főként azok végpontjaiban fájdalmat vált ki. A háttérben álló ok felderítése szakorvosi feladat.

Okozhatja többek között:

- rheumatoid arthritis,
- juvenilis arthritis : ( gyermekeken, fiatalokon előforduló krónikus  polyarthritis PCP )
- kísérő arthritis: más betegséget (pl. fekélyes bélgyulladást kísérő ízületi gyulladás, )
- pikkelysömör által előidézett ízületi gyulladás,
- köszvényes ízületi gyulladás,
- vírusfertőzés okozta arthritis
- gennyes góccal összefüggésben álló arthritis
- traumás arthritis ,stb.

Alsó ugróízület arthritise
Az alsó ugróízületet az ugrócsont, a sarokcsont, valamint a sajkacsont íz felszínei képezik. Működésileg forgóízületnek nevezhetjük, amely mozgások létrejöttekor a talp kifelé (pronatio) illetve befelé tekint (supinatio). Az ízület gyulladása, illetőleg rándulása, nyomásra és terhelésre jelentkező fájdalmat okoz.

Tünetek: a bokatáj duzzadt, a láb kifele illetve befele fordítása egyaránt fájdalmasan korlátozott, ugyanakkor a felső ugróízület érintetlen, ezért a láb feszítése és hajlítása szabad és fájdalmatlan.

A felső ugróízület arthrosisa
(arthrosis: a legkülönbözőbb okokból létrejövő ízületi funkció csökkenés és általános károsodás.) Az ízület károsodása a porccal kezdődik, majd a folyamat a csontra és az ízületi tokra is ráterjed.

Okai: tartáshibák, sérülés, túlsúly, foglalkozási ártalom, élsport általi túlterhelések, serkentőszerek például alkohol, kávé túlzott bevitele, hibás táplálkozási szokások, (a húsleves az ízületek egyik legfőbb ellensége) mozgásszegény életmód, stb.

Előfordul, hogy a terhelhetőség csökkenése gyulladás által vagy anyagcsere bántalom, hormonzavar, következtében jön létre. A porc túlterhelése annak elhasználódásához, felrostozódásához vezet. A ledörzsölt porcrészecskék, törmelékek, szabadon „közlekednek” az ízületben, és gyulladást okozhatnak.

A túlzott nyomás következtében csontrészletek halnak el, úgynevezett kavics-ciszták keletkeznek. Következmény: nyugalmi, éjszakai fájdalom, mozgáskorlátozottság, dörzsölés, ropogás az ízületben, hibás ízületi állás, izomsorvadás. Az arthrosis diagnózisát  röntgen szakorvos állítja fel, a laboratórium nem ad értékelhető támpontot. Általában traumát követően szokott fellépni.

Tünetek: az ízület körkörös duzzanata mellett a mozgások fájdalmasak, főként feszítéskor és nyújtáskor.

Az alsó ugróízület arthrosisa
A bokatáji panaszok jelentős részének okozója. A lábtő ízületeinek nyomásra, terhelésre és mozgatásra fellépő fájdalmával jár, amely pihenésre csak lassan mérséklődik.

Az Achilles- ín tendinitise
(tendinitis = íngyulladás) Sportsérülések és mikrotraumák sorozata okozhatja.

Tünetek: az ín környezete duzzadt, nyomásra érzékeny. A láb hajlítása fájdalmat okoz. Amennyiben az ín elszakadt, úgy a beteg az érintett oldali lábán nem képes lábujjhegyre állni. A diagnózis felállítása szakorvosi feladat, traumatológiai ellátást igényel.
A lábszáron elhelyezkedő, a lábat mozgató izmok inainak gyulladását leggyakrabban a láb túlterhelése váltja ki. Ínhüvely gyulladás esetén azok megduzzadnak és fájdalmasak.

Sudeck- szindróma
A bokatáj fájdalmát okozhatja Sudeck-szindróma is, ez a tünet együttes azonban többnyire az egész láb fájdalmát és duzzanatát eredményezi. Sérülések főleg csonttörések, de esetenként gyulladások, idegkárosodások, szívinfarktus, vagy agyi károsodás után lép fel. Az idegek és erek kóros elváltozása tehető felelőssé. Bőrvörösödés, lágyrész duzzanat, és fokozott fájdalom mutatkoznak. A röntgenképen foltos csontsorvadás látható. Később a végtagméretek csökkennek a bőr és izomzat zsugorodik, az ízület mozgása korlátozott.

Bokatörés
Leggyakrabban akkor következik be, ha ugrás közben a láb ki, vagy befordul. Az elmozdulás nélküli törések gipszrögzítéssel kezelhetők. Az elmozdult törések műtéti beavatkozást igényelnek.

Bokarándulás
A bokarándulás a boka szalagjainak, a csontokat összekötő erős szalagoknak a sérülése. A boka bármelyik szalagja megsérülhet. Rándulás általában akkor következik be, ha a boka kifele csavarodik, miközben a talp befele, a másik láb fele fordul. A rándulás súlyossága attól függ, hogy a szalagok mennyire húzódtak meg, vagy szakadtak el. Enyhébb esetben a szalagok megnyúlnak, de nem szakadnak el. Ilyenkor a boka nem nagyon fáj vagy dagad meg, de utána fokozódik az ismételt rándulás veszélye. Közepes rándulásnál a szalagok részben elszakadnak, a boka megduzzad. Súlyos rándulásnál a szalagok teljesen elszakadnak, a boka instabillá válik, és nem tudja megtartani a test súlyát.

A SAROK FÁJDALMA

A lábat érintő fájdalmak között gyakori a sarok fájdalom.

Burzitisz (nyálkatömlő gyulladás) a sarkon
Normál esetben a sarkon csak egy tömlőt (burzát) találunk az Achilles- ín és a sarokcsont között. Ez a tömlő begyulladhat, megduzzad, és fájdalmassá válik. A fokozott nyomás és rendellenes járás miatt egy második burza is képződhet az Achilles- ín és a bőr között. Ha ebben a nyálkatömlőben gyulladás keletkezik, hátsó Achilles-ín burzitiszről beszélünk.

A gyulladás főbb jellemzői: vörös elszíneződés, duzzanat, melegség az adott területen, mindezek fájdalom kíséretében. Ha a tömlő gyulladást sérülés okozza, a tünetek általában hirtelen lépnek fel. Sérülés nélkül a panaszok fokozatosan alakulnak ki. A diagnózis felállítása szakorvosi feladat. Burzitisz esetében röntgen vizsgálattal kell kizárni a sarokcsont törését, illetve más,  arthritis (ízületi gyulladás) okozta károsodást.

Hanglund sarok
A sarokcsont felső szöglete a csonttöbblet miatt nem megfelelően lekerekített, éles szélű. Általában nyálkatömlő gyulladás is kíséri.

Sinus tarsi szindróma
A sinus tarsi területének bármely eredetű gyulladása a láb külső oldalán a külbokatáj alatt fájdalmas nyomásérzékenységet, és duzzanatot eredményez. A sinus tarsit laza rostos kötőszövet tölti ki. A gyulladásos ízületi betegségek közül leggyakrabban rheumatoid arthritisben fordul elő, de kiválthatja a láb túlzott mértékű statikai megterhelése, trauma, stb. Előfordulhat mindkét lábon egyszerre, de kialakulhat csak az egyik lábon is. A tünetek közül leggyakoribb a fájdalom, a duzzanat, és a nyomás érzékenység a külboka alatt. A láb kifele fordítása fájdalmat vált ki.

Pes excavatus (magas lábhát)
A láb hosszanti boltozatának csúcspontja feltűnően magasan helyezkedik el, ezért a meredek lefutású sarokcsont hátsó része fokozott nyomás alá kerül, ami a panaszok kiinduló pontja lehet. A deformitás gyakran társul a lábujjak karom állásával. Az elváltozás hátterében, gyakran idegrendszeri megbetegedés, többnyire gerincvelői bántalom áll.

Pes calcaneus (horogláb, sarokláb)
Többnyire a láb hajlító és feszítő izomzatában az izomegyensúly megbomlásának eredményeként a sarok kifejezetten meredek lefutású. A talajt, csak a sarok hátsó csúcsa érinti, míg a láb többi része nem kerül terhelés alá. A pes calcaneus hátterében gyakran  idegrendszeri betegség, például járványos gyermekbénulás áll.

Periostitis calcanei
A sarokcsont talpi felszínén a csonthártya gyulladása is gyakran okoz terhelésre jelentkező fájdalmat. A radiológiai kép kezdetben még negatív, majd idővel szabálytalan alakú és elmosódott szélű csonttüske észlelhető. A sarokcsont talpi felszínének periostitise (csonthártya gyulladása) mögött gyakran az alábbi okok állnak:

- spondylarthritis ankylopoetica (a gerinc oszlop ízületeinek és kötőszöveteinek idült, gyulladásos megbetegedése)
– rheumatoid arthritis (ismeretlen eredetű ízületi betegség)
– kialakulhat csonttüske degeneratív mozgásszervi betegségek miatt is, és statikus lábmegbetegedések következtében is. A degeneratív jellegű sarokcsont sarkantyú kimutatása még nem zárja ki egyértelműen a betegség fennállását, ezért fontos az elkülönítő kórismézés, amely szakorvosi feladat.

Calcar calcanei- a sarokcsont sarkantyúja
A sarkantyú, a sarokcsont talpi részén keletkezett csontkinövés. A sarokcsonton tapadó inak, vagy kötőszövet fokozott húzó hatása miatt keletkezik. A hosszanti boltozat süllyedésének eredményeként a talpi bőnye erősen megfeszül, ami gyulladásos reakciót okoz a sarokcsonton. A sarkantyú gyakori, de általában nem okoz fájdalmat, csak ha gyulladás lép fel a környező szövetekben. Az első panaszokat reggel felkelés után az ágyról lelépéskor veszi észre a beteg. A fájdalom megjelenhet hosszabb ülés után az első lépés megtételekor is. A röntgen megerősíti a diagnózist, de eleinte még normális a lelet. Sarok párnácskák és jó támaszt adó lágy talpú cipők segíthetnek, valamint speciális masszázskezeléssel is csökkenthető a fájdalom.

Aszeptikus talus necrosis. (fertőzés, és gyulladás nélküli ugrócsont elhalás)
Kiterjedhet az egész csontra, vagy érintheti a boka-csont egy kisebb területét is.

Osteomyelitis calcanei (a sarokcsont csontvelőgyulladása)
A saroktáj fájdalma és tartósan fennálló duzzanata jellemzi.

Rheumatoid csomó és bursitis subcalcanea
A sarokcsont talpi felszíne alatt előfordulhat rheumatoid csomó, amely terhelésre igen fájdalmas, Hasonlóan érzékeny a sarokcsont alatti bursa gyulladása is. A háttérben rendszerint rheumatoid arthritis áll, de ritkán előfordul juvenilis (fiatalkori) krónikus arthritisben is.

Sarokcsont törés utáni állapot
A sarokcsont traumás eredetű törésén kívül előfordul a csont kompressziós törése is. Megemlítendő továbbá a katonákon előforduló sarokcsont- törés, amely a hosszú menetelés következtében jön létre. A panaszok hátterében gyakran a sarok- csont ízületének arthrosisa áll. (arthrosis: ízületi károsodás).

Elsődleges csontdaganatok, csontáttétek, és daganatszerű elváltozások

- chondroma (porcdaganat)
- osteoblastoma (jóindulatú csontdaganat)
- Ewing- szindróma (főleg gyermekkorban jelentkező csontszarkóma) ritka előfordulású
metasztázis (áttétel) ugyancsak ritka előfordulású, míg a
- csontciszták megjelenése már gyakoribb.

A TALP FÁLDALMA

Lúdtalp
A lúdtalp a láb hosszanti boltozatának lelapulása. Amennyiben megterhelése nagyobb, mint annak teherviselő képessége, akkor előbb vagy utóbb statikai lábdeformitások alakulnak ki. A lúdtalp kialakulásában három tényezőnek van különösen jelentősége.

  1. A túlzott megterhelések, ami a nagy testsúlyból és az álló foglalkozásból egyaránt adódhat
  2. a teherviselő képesség csökkenésének, ami hosszan tartó betegség utáni lábadozásból eredhet
  3. örökletes tényezőnek, mind ehhez hozzájárul a cipő viselése és az aszfaltos úton való járás.

A felnőttkori elváltozások gyakran már a serdülőkorban kezdődnek. Ha már a fiatal korban észlelt panaszokhoz nagy testsúly és tartós állással együtt járó munkakör is társul, úgy a láb már képtelen megfelelni a vele szemben támasztott fokozott követelményeknek és statikus láb deformitás, lúdtalp kialakulásával kell számolnunk.

A kórfolyamat kezdeti stádiumában a láb boltozatai még megtartottak, de ugyanakkor a sarok már befele dől. A belboka erősen kidomborodik a lábnak ez a deformitása a gacsos láb (pes valgus). A láb izmaiban kezdetben nem észlelhető elváltozás (túlzott feszesség, rövidülés) az ízületek mozgása szabad, és fájdalmatlan. Az izmok kifáradása és az ízületek arthrosisa (károsodása) csak később következik be. A láb alaki elváltozásait a működési megváltozása követi, majd újabb alaki eltérések alakulnak ki. A befele dőlt sarok miatt a láb belső hosszanti boltozatára túlzott megterhelés jut, ezért a boltozat fokozatosan lesüllyed. A lúdtalp gyermekeken ritkán okoz panaszt, a kor előrehaladtával azonban egyre gyakrabban jelentkezik fokozott fáradékonyság és izomfájdalom hosszabb állás és járás után.

A lúdtalp megelőzését már kisgyermek korban el kell kezdeni. A talp izomzatának erősítését szolgálja a láb gyógytornája, de a gyepes göröngyös talajon való járás is az izomzatot erősíti, főként akkor, ha ez mezítláb történik. Ugyanakkor fontos a megfelelő alakú, megfelelő anyagból készített megfelelő méretű cipő viselése. Összegezve: a lúdtalp megelőzését, a torna, a megfelelő lábbeli viselése, és a normális testsúly együttesen szolgálják.  A gyermek mielőbbi talpra állását és a korai járását helytelen siettetni. Életkor szerint a lúdtalp lehet gyermekkori, serdülőkori, és felnőttkori. A lúdtalp lehet veleszületett, és szerzett, ez utóbbi, gyakran bénulás, trauma, vagy gyulladás következménye, de statikus lábmegbetegedés is állhat a háttérben.

Harántboltozat süllyedés
A törzsfejlődés során a harántboltozat korábban alakult ki, mint a hosszanti boltozat. Kóros esetekben a harántív lelapul, súlyos esetekben a talp felé domborodik elő. A teher olyan felszínekre tevődik át, amelyek a megterhelést nem képesek elviselni. A talpi zsírpárna elvékonyodik. A talp bőrén fájdalmas szaruréteg túlburjánzás keletkezik. Következtében megszületik a fájdalom. A fájdalom elsősorban a II. lábközépcsont fejének megfelelő talpi felszínen jelentkezik. A fájdalom mértéke olyan lehet, hogy a beteg a külső talpszélén és a sarkán képes csak közlekedni. A harántboltozat süllyedés eredményeként megváltozik a lábujjakat hajlító és feszítő izmok egyensúlyi helyzete, amelynek eredménye képen kalapácsujj deformitás alakul ki a II- V. lábujjakon. A megelőzésben a lúdtalp megelőzéséhez hasonlóan a gyógytorna és a megfelelő cipő viselése, valamint a súlytöbblet elkerülése elsődleges fontosságú.

Pes cavus
Kivájt láb esetében a hosszanti botozat, ellentétben a pes planus (lúdtalp) deformitással, magas. A pes cavus hátterében többnyire neurológiai megbetegedés, gerincvelő károsodás áll. A deformitás gyakran társul az ujjak karomállásával. A talp fájdalmát a fascia plantaris (a talphoz tartozó izompólya) nyomásra és terhelésre fellépő fájdalma okozza.

Pes equinus
A lólábdeformitás elsősorban bénulás következménye, de kialakulhat gyulladás, vagy baleset után is. A láb hajlításos helyzetű, ami miatt a beteg lábujjhegyen kényszerül járni. Nyomás hatására a fájdalom a talp elülső részében jelentkezik.

A lábtő és a lábközép ízületeinek gyulladása (arthritise)
A lábtő és a lábközép ízületeinek gyulladása a legkülönbözőbb polyarthritisek, (gyulladásos ízületi megbetegedés, amely egyidejűleg több ízületben lép fel) rheumatoid arthritis, vírusfertőzés következtében kialakult ízületi gyulladás esetében észlelhető.

A lábtő és a lábközép ízületeinek arthrosisa (károsodása)
Kialakulhat ízületi gyulladás, és trauma után, leggyakrabban azonban statikus lábmegbetegedés következménye. A beteg járását fájdalmassá teszi.

Ledderhose I.- szindróma
Kórtani alapja a talpi bőnye (kötőszövetes, erős hártya, széles, lapos ín, aponeurosis plantaris) hyperplasiáját (szövetszaporodását) követően létrejövő zsugorodás jelenti. A talp középső harmadában tömött csomók tapinthatók. A talp fájdalmát feltehetően a n. plantaris (a talphoz tartozó ideg) összenyomása okozza.

Ledderhosse II.- szindróma
A betegség kórelőzményében trauma szerepel. A fő panaszok a talp fájdalma. Az I. lábközépcsont magasságában talpi csomó észlelhető.

Fascitis plantaris
A talpi bőnye gyulladása trauma, túlterhelés és kötőszöveti megbetegedés következménye lehet. A beteg a talp fájdalmáról panaszkodik.

Deutschländer – szindróma
A láb túlzott igénybevétele következtében a II. és vagy a III. lábközépcsonton fáradásos törés alakul ki az elő láb fájdalmával, nyomás érzékenységével és duzzanatával. Terhelés a panaszokat fokozza. Hetekkel később a bőséges új csontképződés, a csontdaganat gyanúját veti fel.

Marsch – fractura
A lábközépcsontok, elsősorban a II. lábközép csöves csontjainak középső részén bekövetkezett fáradásos jellegű törése, amelyet katonákon, hosszabb menetelés után észleltek. Ezt a típusú törést azonban menetelés nélkül civil személyeken is észlelték. Bőséges csontképződéssel gyógyul, mint a Deutschländer szindrómában.

Metatarsalgia
A metatarsalgia az elő láb olyan fájdalma, ami a lábközépcsont fejek talpi felszínén, illetve a metatarsophalangeális ( a lábközéphez és az ujjpercekhez tartozó) ízületekben a legkifejezettebb. Azoknak a betegeknek az esetében, akiknek ezt a fájdalmat nyomás illetve terhelés váltja ki, nyomásra fellépő metatarsalgiának nevezik. Az elő láb fájdalmának azt a típusát amelynek hátterében az elő láb kis ízületeinek gyulladása áll, gyulladásos eredetű metatarsalgiának mondjuk.

Morton típusú metatarsalgia
Szinonimái: Morton féle neuralgia, Morton féle neurinoma, Morton-láb, Morton ujj. A betegséget a III. lábujjközi ideg nyomás okozta izgalma váltja ki.

Tünetei: mozgási, nyomási fájdalom, érzészavarok, ritkábban nyugalmi fájdalom a III. és IV. lábujj között. A fájdalom a lábszárba is kisugározhat. Az ideg kompressziójának számos oka lehet ilyen például a lúdtalp, a lábközéphez és az ujjpercekhez tartozó ízületek gyulladása, a lábközépcsont törései,  rheumatoid arthritis, az Achilles-ín megrövidülése, az ujjak kalapács állása, a lábfejtől távol eső ízületek megbetegedései, a csípőízület arthrosisa (károsodása), a térd és boka ízület izomzatainak megrövidülése, stb. Igen jelentős a mechanikus okok szerepe a kórkép kialakulásában. Az egyik leggyakoribb ok a magas sarkú cipők viselése. Egyrészt az erősen keskenyedő cipő orra nyomást gyakorol oldalról a lábfejre, és egymáshoz szorítja a lábközép ízületeit, másrészt pedig a magas sarok miatt az ujjak állandó feszülés alatt vannak „karom állásban állnak”, ami kedvez a bütyök és a kalapács ujj kialakulásának. A járás folyamatának statikája, ezáltal ritmusa is zavart szenved. A férfiakon egyes foglalkozások körében gyakoribb a megbetegedés, ez szintén a láb közép és az ujjpercekhez tartozó ízületek megbetegedésével hozható összefüggésbe. Olyan foglalkozások hajlamosítanak gyakrabban a betegségre, amelyekben az emberek munkájuk közben guggoló helyzetben kényszerülnek.

Medialis tarsalis alagút szindróma
A medialis tarsalis alagút a belső boka alatt helyezkedik el. Alapja a sarokcsont homorulata. A nervus tibialis (sípcsonti ideg) a bel boka alatt komprimálódhat. Tünetei: talp, és lábujj fájdalom ugyanezen a területen fonákérzés is jelentkezhet. A panaszok egy bizonyos járás távolság után jelentkeznek. A betegséget leggyakrabban kiváltó ok a trauma. Ezen kívül: túlságosan szoros cipő, hosszan tartó megerőltető gyaloglás, térfoglaló folyamatok, cysta, ganglion, dilatált  véna, vascularis (érrendszeri) tényezők, infekciós betegségek, hirtelen súlygyarapodás, stb.

Madura láb
A láb duzzanatával, sipoly képződésével és tályog kialakulásával járó megbetegedés, amelyet az Actinomyces baktérium okoz. A tályogüregből gomba kitenyészthető. A fertőzésre a mezítláb járó földmunkások hajlamosak.

Melanoma
A láb leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganata. Míg a jóindulatú pigmentált bőrelváltozások kerekdedek, szabályos szélűek, szimmetrikusak és nagyságuk 7 milliméternél kisebb, addig a bőr melanomája szabálytalan alakú és szegélyű, kezdetben aszimmetrikus, színe fekete, barna, kék vagy vörös, nagysága meghaladja a 7 millimétert. A daganatnak a köröm alatti elhelyezkedése ritka.

Diabeteszes láb
A cukorbetegség késői szövődményeinek egyike. Kialakulásáért ér- és idegkárosodások egyaránt felelősek lehetnek. Az érző idegek megbetegedése következtében csökken a betegek fájdalomérzése. Ez azt eredményezi, hogy a láb kisebb- nagyobb sérülései heteken át észrevétlenül maradhatnak. A talp túlzott nyomásnak kitett területein fekélyképződés figyelhető meg. Ugyancsak súlyos szövődmény a lábujjak üszkösödése, amely amputációt tesz indokolttá.

A LÁBHÁT FÁJDALMA

Elülső tarsális (a lábtőhöz tartozó) alagút szindróma
Elsősorban a helytelen szabású cipők hozzák létre a szindrómát. Különösen akkor okoznak panaszokat, ha a sarok túlságosan magas, és a cipő pántja, vagy a cipő lábfejet borító bőrszegélye az elülső tarsalis alagútra fekszik rá. Ezen kívül a leggyakoribb kiváltó ok a közvetlen trauma. Az ideg a csontos alapon felületesen fut, ezért ki van téve sérülésnek. Megesik, hogy az alagúttól távol eső ízületek hirtelen mozgásai is a kórkép kialakulásához vezetnek. A hirtelen mozdulat az alagút falában kompressziót idéz elő, ezért az alagút keresztmetszete beszűkül, és az abban „áthaladó ideg” számára már nincs biztosítva az optimális tér. Az ideg érintkezésbe kerül az alagút falával, amely az ideg bántalmával jár. (Az alagút szűkületét ezen kívül számtalan tényező idézheti elő: a szervezet hormonműködésének megváltozása, gyulladás, stb.  A klinikai tünetek attól függenek, hogy a sérülés csupán az ideg érző ágát érinti, vagy pedig az érző és motoros (mozgató) ágat együttesen. Ha csupán az érző ág komprimálódott, akkor éles, égető fájdalom támad az I. és a II. ujj területén. Ha a motoros ág is bevonódott a folyamatba, akkor a fájdalom az egész lábközépre kiterjed, de nem olyan éles, inkább tompa, mélyen-ülő. Ilyenkor a láb kissé gyengébb, a lépés bizonytalanabbá válik, mint az egészséges oldalon.

A lábtőhöz és a lábközépcsontokhoz tartozó ízületek megbetegedése
(Arthrosis tarsalis et tarsometatarsalis) A láb statikus túlterhelésének lehet a következménye, de kialakulhat ízületi gyulladások után is. A lábtő ízületei közül elsősorban a sajkacsont ízülete érintett.

Köhler I.- szindróma
Az os naviculare (sajkacsont) gyermekkorban, főként fiúgyermekeken fellépő aszeptikus necrosisa. (fertőzés és gyulladás nélküli elhalás). Duzzanat és fájdalom észlelhető a megbetegedett csont környezetében.

Müller-Weisse–szindróma
Az os naviculare (sajkacsont) felnőttkori aszeptikus necrosisa. (fertőzés és gyulladás nélküli elhalás). Klinikailag fájdalom, és duzzanat észlelhető. A fájdalom főleg terheléskor fokozódik. Radiológiailag a megbetegedett csont elvékonyodott.

Bakteriális fertőzések
A lábhátra kiterjedő bakteriális fertőzések kiinduló pontja gyakran a lábujjakat ért sérülés. A lábhát duzzadt, fájdalmas, bőre pirosan elszíneződött. A bakteriális fertőzés mellett a folyamatban gombák is részt vehetnek.

Tendovaginitis (ínhüvely gyulladás) extensorum
A láb hosszú feszítőinainak ínhüvelyeiben gyakran észlelhető gyulladás. A láb statikai megterhelésének következtében elsősorban a sípcsonthoz tartozó izmok- inainak ínhüvelygyulladása alakul ki. Ilyenkor az izmok mozgatása fájdalmat okoz.

Ganglion
A láb feszítőinaiból kiinduló ganglion mint körül írt, kerekded, a bőr alatt elhelyezkedő, nyomásra érzékeny lágyrész duzzanat jelentkezik. Sebészi eltávolítása csak ritkán indokolt.

A LÁBUJJAK BETEGSÉGEI

Arthrosis (az ízület károsodása)
A nagylábujj leggyakoribb betegsége az arthrosis, amelyben esetenként gyulladás alakul ki. Az arthrosis együtt fordulhat elő hallux valgus deformitással is. Az ízület degeneratív jellegű elváltozásainak különleges formája a hallux rigidus. (mindkét betegségről az alábbiakban részletesebben írok).

A hallux valgus és a bütyök
A hallux valgus az öregujj kóros állása, amelyben a nagylábujj alap ízülete a láb belső oldalán erősen kidudorodik, az öregujj vége befele mutat a kisebb lábujjak irányába. Az I. lábközépcsont a nagylábujj alappercével normál körülmények között tíz fokos szöget alkot. Amennyiben ez a szög 15-20 foknál nagyobb, akkor hallux valgus deformitásról beszélünk. Abban az esetben, ha a szög érék a 40- 50 fokot meghaladja, a deformitás súlyos formájáról beszélünk. A legsúlyosabb esetekben a nagylábujjnak ez szöge elérheti a 90 fokot is. A valgus deformitás mellett a nagylábujj saját hossztengelyének megfelelően kifele is rotálódik és a szomszédos II. lábujj alatt, ritkábban felette helyezkedik el.

A hallux valgus deformitás többnyire harántboltozat süllyedéssel együtt fordul elő, és az sem ritkaság, hogy az I. metatarsus (lábközép) kifelé hajló (varus) állású. Az V. lábujj gyakran befelé rotációs helyzetű, és esetenként a szomszédos IV. ujj felett vagy alatt helyezkedik el. A gyakran  meglévő harántboltozat süllyedés következtében a középső lábujjak, főként a II. ujj kalapács állású. A nagylábujj valgus állása lehet veleszületett és lehet szerzett. A veleszületett hallux valgus eseteinek száma csekély. Klinikai gyakorlatból jól ismertek olyan családok amelyekben a deformitás halmozottan fordul elő. Maga az örökölt tulajdonság lényegében ismeretlen. A deformitás súlyossága is különböző a család tagjai között.

A hallux valgus szerzett formái közül leggyakoribb a gyulladásos eredet, ritkább kóreredetűek a bénulás következtében vagy trauma eredményeként létrejövő deformitások. A gyulladásos eredetű deformitások közül leggyakrabban és a legsúlyosabb formákban észlelhetők a rheumatoid arthritisben kialakuló megjelenési formák, de jelentős mértékű lehet a deformitás arthritis psoriaticában is. (pikkelysömör által előidézett ízületi gyulladás).

A bütyök egy folyadékkal teli tömlő ( burza) fájdalmas duzzanata az öregujj alapjánál, amelyet a hallux valgus okoz. A cipő dörzsölése irritálja a burzát, amely a dudor alatt megduzzad, és így a dudor mérete megnövekszik, ezt bütyöknek hívják. Ha a cipő tovább dörzsöli és irritálja a bütyköt, az, csontkinövéshez és a burza további duzzanatához vezet. - A hallux valgus részletesebb ismertetése meghaladja honlapom kereteit.

Hallux rigidus
Ez az elvváltozás a nagylábujj alapperc ízületében kialakult arthrosis (ízületi károsodás) súlyos megjelenési formája. Kóreredete ismeretlen. Kialakulhat már serdülő korban is, főként olyan fiatalokban akiknél a nagylábujj lényegesen hosszabb, mint a szomszédos ujjak. A kórkép feltehetően mikró traumák sorozatának eredményeként jön létre. Az ízületben kialakuló fájdalmat és duzzanatot követően a mozgások,- főként a nagylábujj feszítése válik fájdalmassá és korlátozottá. A nagylábujj járás közbeni átgördüléséhez szükséges feszítés kiesést az ujjpercek közötti ízületek hypermobilitása kompenzálja, majd a későbbiekben itt is az arthrosis jelei figyelhetők meg. Az ujjpercek közötti ízületek talpi felszínén a bőr szarurétegének túlburjánzása, majd fájdalmas nyálkatömlő gyulladás (burzitisz) alakul ki. Az idő elteltével a nagylábujj alapperc ízületének mozgásai tovább szűkülnek, végül ez az ujj teljesen merevvé is válhat. A megbetegedett ízület gyakran meleg tapintatú, vörösen elszíneződött, és fájdalmas. A lábközépcsont fejének külső oldalán a röntgenkép tüskeszerű csontkinövést mutat. Később a lábközépcsont fejének lábháti oldalán és a belső oldalon is csonttöbblet látható, amely a mozgások beszűküléséhez vezet. A lábháton lévő csontkinövés a cipő nyomásának kitéve ugyancsak sok panaszt okoz. A problémán a gördülő talpú cipő segíthet. Végső esetben a műtét jelentheti a megoldást.

Köszvény
Típusosnak mondható megjelenési helye az I. lábközéphez, és az ujjpercekhez tartozó ízület, illetve a nagylábujj. A férfiak gyakori ízületi megbetegedése. Öröklődik, családi halmozódása figyelhető meg. Oka a vér emelkedett húgysav szintje (7,8mg/dl= 0,46mmol/ felett). Az ízületben húgysav kristályok képződnek, a bőrben csomók, a vesében kövek. Az akut köszvényes roham tünetei: hirtelen igen heves fájdalom, bőrpír, duzzanat az ízület körül, továbbá láz. A roham kezelés nélkül akár 10 napig is eltarthat. Kezelése: gyógyszerek, ágynyugalom, purin-szegény ételek, alkohol-tilalom.

A nagylábujj alapperc ízületének gennyes arthritise.
A nagylábujj alapperc ízülete és a nagylábujj körme sérülésnek kitett terület. Gennykeltő fertőzés következtében fájdalom, bőrpír, és duzzanat, továbbá az ízületek mozgásának fájdalmas beszűkülése észlelhető.

Szezamoiditisz
Az öregujjhoz kapcsolódó (első) lábközépcsont feje alatt elhelyezkedő kis csont (a szezámcsont) ina és a körülötte lévő elemek gyulladása vagy irritációja. A szezamoiditisz  oka általában az ismételt sérülés. Különösen gyakori táncosok, kocogók, és magas sarkú cipőt viselők körében. Az érintett terület megduzzad, és járáskor vagy nyomásra fájdalmas. Röntgenfelvétellel, a szezámcsont törésének kizárásával, megerősíthető. Kezelés: egy speciális párnácskával („ táncosok párnája”) oldható meg, amit a cipőbe helyeznek.

Kalapácsujjak
Kalapácsujj esetében a II.- V. lábujjak meggörbülnek, nem egyenesíthetők ki. Olyan lábujjak, amelyek merev, összehúzódott állapotban rögzültek. Az ilyen lábujjak kis ízületeinek zsugorodását az izomegyensúly megbomlása és az ízületek gyulladása egyaránt létrehozhatja. Az így kialakult, de egymástól eltérő deformitásokat a magyar nyelvhasználatban többnyire egységesen kalapácsujjnak nevezik. Az angol nyelvű szakirodalom ennél választékosabb, és a következő típusokat különíti el.
„ kalapács ujj”
„kacsacsőr deformitás”
„karomujj”
„ hattyúnyak deformitás”
A kalapácsujjak a betegek számára más és más panaszokat okoznak, és a problémák megoldása is igen különböző. A kalapácsujj- deformitás túlnyomó többsége szerzett deformitás, a statikus lábmegbetegedés része, amelynek hátterében harántboltozat- süllyedés áll. A statikai problémák mellett egyidejűleg fennálló sokízületi gyulladás a kialakuló elváltozások súlyosságát fokozhatja.

Különböző tumorok
A lábujjak fájdalmát különböző tumorok is okozhatják. Fájdalmassága miatt külön emlitésre méltó a glomus tumor.

Tarsális alagút szindrómák
A lábtő- alagút szindrómák is okozhatják a lábujjak fájdalmát. A sarkat és a talpat ellátó ideg nyomása vagy károsodása következtében jelentkezhet boka- láb, és lábujjfájdalom.

Osteolysis a lábujjakon (csontfelszívódás, a csont elmésztelenedése)
Ízületi betegségek, különböző idegrendszeri betegségek, érelváltozások, endokrin betegségek, trauma, vagy osteomyelitis (csontvelőgyulladás) egyaránt okozhatja. A kóreredet esetenként ismeretlen. Az osteolysis súlyos formája alakulhat ki diabetes mellitusban. (Cukorbetegség, a szénhidrát- anyagcsere zavara, a szervezetbe jutott, és fel nem használt cukor elárasztja a szöveteket.

Tyúkszem és bőrkeményedés
A tyúkszem kemény, kúpalakú kidudorodás általában a kisebb lábujjak felső felszínén, különösen az ízületek felett. A bőrkeményedés tulajdonképpen kör alakú lapos bőrmegvastagodás a láb talpi felszínén. A tyúkszemet és a bőrkeményedést rendszerint különösen szűk, vagy szoros cipőtől származó dörzsölődés, nyomás okozza. A kalapácsujj és más lábujj torzulások gyakran felelősek a tyúkszem kialakulásáért.

Benőtt lábköröm
Benőtt körömnek nevezzük azt az állapotot, amikor a köröm széle belenő a környező bőrbe. Benőtt lábköröm alakul ki, ha az eltorzult lábköröm nem megfelelően, hanem a bőr irányába nő, vagy amikor a köröm melletti bőr a szokásosnál gyorsabban nő, és beborítja a köröm egy részét. Keskeny, szoros cipő valamint a körmök helytelen vágása súlyosbíthatja az állapotot. Ívesen lekerekítve nem tanácsos vágni a körmöt. Az egyenesen keresztbe a körömágy teljes szélességéig vízszintesen levágott köröm kevésbé okoz problémát, mint a lekerekített köröm.  A benőtt köröm kezdetben sokszor tünetmentes, de egy idő után fájni kezd. A köröm környéke rendszerint kipirosodik és meleg lesz kezelés nélkül, könnyen fertőződik. Fertőzés esetén a terület fájdalmas, kipirosodik, megduzzad, gennyes hólyagok képződnek, melyekből a genny időnként kifakad. Ha a benőtt köröm orvosi ellátást igényel, érzéstelenítés után az orvos eltávolítja a benőtt körömrészt, a gyulladás megszűnik, és a benövés rendszerint nem fordul elő ismét.

Onichia
Az onichia a köröm és a körömágy gyulladása és fertőzése. Leggyakoribb oka a sérülés akár közvetlen sérülés, akár szoros cipő okozta a nyomás. Bőrbetegségek pikkelysömör (pszoriázis) vagy ekcéma, szintén előidézhetik. Az érintett lábujj duzzadt, gyulladt, fájdalmas. Fertőzött váladék (genny) ürül a lábujjból a környező szövetekbe, így terjesztve a gyulladást. A kezelés során a köröm fertőző részét eltávolítják. Ilyenkor genny is ürül. Ha a genny magától nem távozik, szikével bemetszi az orvos.

Onichauxisz és onichogrifózis
A köröm megvastagodása a körömágynál, melynek során típusos kampó szerű köröm alakul ki. Az idősekben is gyakran előforduló köröm megvastagodást számos tényező okozhatja. Sérülés, szoros cipő, fertőzés, rossz vérellátás, cukorbetegség, vagy nem megfelelő táplálkozás. A beteg körmön még az ágynemű nyomása is súlyos fájdalmat idéz elő. A kampószerűen görbült köröm, még a szomszédos lábujjakat is megsértheti. Kerülni kell a lábujjakat összeszorító cipő vagy zokni viselését.

Körömgombásodás
Más néven onichomikrózis (a köröm gombás fertőzése). Gombás fertőzést az ember nyilvános helyen mezítláb sétálva kaphat. Az enyhe fertőzés, csak kevés tünettel jár, súlyosabb esetekben viszont a köröm fehér, és sárgásbarna. Megvastagszik, és elválik a köröm ágytól. A gombás fertőzések gyógyítása nehéz, ezért az ellátás attól függ, mennyire súlyosak és zavaróak a tünetek.

A boka és láb fájdalmai című fejezetet Gáspárdy Géza: A láb mozgásszervi betegségei című könyvének felhasználásával írtam. Egyes részleteket szó szerint vettem át!


 

Láb

Lábfájás