VÉGTAGFÁJDALMAK KEZELÉSEA végtag fájdalmak egy része csökkenthető, megszüntethető az általam alkalmazott gyógymódokkal:
Az elsődleges orvosi ellátást igénylő eseteknél, balesetek, műtétek után, az utókezeléssel tudom segíteni Kedves Betegeim tökéletes gyógyulását. Rehabilitációval érhető el az ízületek rugalmasságának visszanyerése, az izmok regenerálása, megerősítése, a keringési zavarok (nyirok ödémák) megszüntetése, stb. A kezelések különösen ajánlottak az alábbi esetekben. Felső végtagfájdalom kezelése:
Alsó végtagfájdalom kezelése:
Végtagfájdalmak részletes leírása TARTALOM 1. A végtagok csontjai és ízületei 1. 1. Felső végtag csontjai és ízületei 1. 1. 1. Vállöv 1. 2. Alsó végtag csontjai és ízületei 1. 2. 1. Medenceöv 2. 1. 1. Vállizmok 2. 2. 1. Csípőizmok 3. 1. Gerincvelői idegek 4. Végtagfájdalmat kiváltó néhány ok 4. 1. 1. Gerincvelői ideggyök bántalom (nyaki radicularis szindrómák) 4. 2. 1. Csípőfájdalom 1. A végtagok csontjai és ízületei 1. 1. Felső végtag csontjai és ízületei. A felső végtagot alkotó csontokat és ízületeket a következőképpen csoportosíthatjuk: A vállövről weboldalamon a kezelt betegségek, vállfájás című fejezetben írok részletesebben. Az anatómiában a kar kifejezéssel a felkart jelöljük. Az alkar alatt a felső végtag könyök alatti részét értjük. A felkar vázát egyetlen csont a felkarcsont alkotja, amely a váll ízületben kapcsolódik a vállövhöz. A felkarcsont (humerus) hosszú csöves csont. Megvastagodott végrészeket, és középrészt különböztetünk meg rajta. Felső végrésze a fej, gömbölyű, és a lapocka ízületi árkában ízesül. A fej és a test között elvékonyodott részt sebészeti nyaknak nevezzük. Elnevezése arra utal, hogy ezen a helyen gyakoribbak a törések. Oldalsó kiemelkedéseiről az alkar hajlító és feszítő izmai erednek. A felkarcsont és a lapocka ízülete a vállízület (articulatio humeri). A gömbölyű íz felszín és az azt befogadó homorú ízületi árok alakja folytán, a váll ízületben minden irányú mozgás lehetséges. A nagyfokú mozgás szabadság miatt a váll ízületben gyakoribbak a ficamok mint más ízületekben. Az ízület fő összetartói a vállizmok, amelyeknek bénulása esetén az ízületi fej könnyen kiugrik a helyéről. Az alkar vázát két csont, a hüvelykujj oldalon fekvő orsócsont (radius) és a kisujj oldalon található singcsont (ulna) alkotja. A közöttük szabadon maradó rést inas hártya tölti ki. Az alkar csontjai felső és alsó végükön egymáshoz ízületesen illeszkednek. A két alkarcsont a felkarcsonttal a könyök ízületet (articulatio cubiti) képezi. A könyök ízületben kétirányú mozgás jöhet létre: hajlítás - feszítés, és forgó mozgás. Ez utóbbinál az orsócsont egy hosszanti tengely körül elfordul, (a tenyér lefele néz) és az alkarcsontok egymáshoz viszonyítva keresztezett helyzetbe jutnak. Az alapállásra való visszaforgatáskor az alkarcsontok egymással párhuzamos helyzetet foglalnak el, és a tenyér felfele tekint. Az oldalirányú elmozdulást a könyök ízület szalagjai akadályozzák meg. A kéz (manus) csontjai és ízületei három jól elhatárolható csoportra különülnek: a. kéztőcsontok a. Kéztő A kéztő (carpus) nyolc apró csontból áll, amelyek felső és alsó sorba rendeződtek. A kéztőcsontok együttesen a kézhát felé domborulatot, illetve a tenyér felé homorulatot képeznek. Tenyérnyi homorulatukban az ujjak hajlító izmainak inai fekszenek bele, amelyeket erős szalag rögzít a kéztőhöz. A kéztőcsontok felső sora az orsócsonthoz kapcsolódik csukló ízületet alkotva. A csuklóízület amely alak szerint ellipszoid ízület, lehetővé teszi a kéz olyan fő mozgásait, mint a kéz tenyér felé hajlítása, hátra feszítése, oldal irányú „ kaszáló” mozgása. A csukló forgó mozgása az orsócsont és singcsont alsó ízületi összeköttetésében jön létre. A kéztő csontok egymás közötti, valamint a kéztő és a kézközép csontok összeköttetése feszes ízület, bennük mozgás nem jön létre. Kivétel a hüvelykujj, amelynek kéztő - kézközép ízülete igen mozgékony (nyereg ízület) és benne hajlítás- feszítés, valamint a távolítás - közelítés kombinálódása a többi ujj elé való helyezését is lehetővé teszi. Utóbbi kizárólag emberi sajátosság, így jön létre a harapó szerű mozgás, amellyel megvalósítható a tárgyak körülfogása. b. Kézközépcsontok Öt csöves csont alkotja. Közöttük izmok és szalagok feszülnek ki. Ugyancsak részt vesznek a kézháti boltozat kialakításában. A kézközépcsontok alsó végrészükkel az első úgynevezett alapujjpercekhez ízesülnek. Ezek gömbízületek, amelyekben minden irányú mozgás létrejöhet. c. Ujjak Csontos vázát három kis csöves csont alkotja, kivéve a hüvelyket, amely két ujjperc csontból áll. Az ujjperc csontok száma egy kézen 14 darab. Az ujjak harmadik percét köröm percnek nevezzük. Az ujjperccsontok egymás közötti összeköttetéseiben csak hajlítás - feszítés lehetséges.
1. 2. Alsó végtag csontjai és ízületei Az alsó végtag a következő képen tagolódik:
A medencéről weboldalamon a kezelt betegségek, csipőfájdalmak kezelése című fejezetben is írok. A comb vázát egyetlen csont, a combcsont (femur) alkotja. Az emberi test leghosszabb csöves csontja. Felső végén gömb alakú fejet, alatta elhelyezkedő nyakat és izomtapadásra szolgáló dudorokat találunk (nagytompor, és kistompor). A nagytompor közvetlenül a bőr alatt fekszik, és jól tapintható. Elmozdulásai a combcsont törések röntgen diagnosztikájában döntő fontosságúak. A nyak a testtel kb. 130 fokos szöget zár be. A combcsont teste hengeres, előre felé kissé domború görbülettel, mindenütt izmokba ágyazott. A combcsont alsó vége kiszélesedik, és a térd ízület alkotásában vesz részt. A porcos íz felszín elülső részén a térdkalács fekszik. A lábszárat két csont, a sípcsont és a szárkapocs képezi. A sípcsont a test középvonalához közelebb eső, a szárkapocs a középtől távolabb eső részen helyezkedik el. A két csont közötti teret az alkar csonthoz hasonlóan, csont közötti hártya tölti ki. A sípcsont erőssége, vastagsága messze túlhaladja a szárkapocs csontét. Felső része a térd ízület, alsó része a boka ízület alkotásában vesz részt. A felső része erősen kiszélesedett, a combcsonttal ízesül. A sípcsont teste átmetszetben háromszög alakú. Elülső éle közvetlenül a bőr alatt fekszik, s egész hosszában tapintható. A felső részén a kiemelkedő érdességen a négyfejű combizom tapad. Az alsó végrész kiszélesedett vaskos nyúlvány, amelyről a belső boka emelkedik ki. A végrész alsó felszíne porccal borított és a boka ízület képzésében vesz részt. - A szárkapocs a lábszár külső részének hosszú vékony csontja, amely az ugrócsontra is rá terjed és a külsőbokát képezi. Felső része fejként megvastagodott, és a térdízület tokján kívül helyezkedik el. Kizárólag a sípcsonttal áll ízületes összeköttetésben. A szárkapocs teste vékony, átmetszetben négyszög alakú. Gyakorta sérül vagy törik. A sípcsont és szárkapocs felső végrészét ízület, alsó végdarabját szalagok kapcsolják össze. Részei: a. lábtő Embernél a láb más funkciója magyarázza a kézhez viszonyított eltéréseit. Míg a láb normál helyzetében derékszöget zár be a lábszárral, addig a kéz az alkar egyenes folytatásába esik. Más a részek aránya a lábon mint a kézen. A lábon a lábtőcsontok a legfejlettebbek, az ujjperccsontok pedig csökevényesek. A statikai viszonyok teszik szükségessé a lábtőcsontok fejlettségét, mert ezekre nehezedik a test súlya. A lábujjak a kéz ujjaival összehasonlítva csökevényesnek nevezhetők. Rövidek, zömökek, korlátozott mozgékonyságúak. Az emberi láb nem simul egész talppal a talajhoz, hanem boltozatot képez, amelynek domborulata a lábhát, homorulata a talp felé tekint. A lábboltozat nemcsak hosszanti, hanem haránt irányban is ívelt. Fenntartásában elsősorban az erős és feszes talpi szalagok, másodsorban a lábszár izmok vesznek részt. A test súlyának legnagyobb része a boltozat hátsó támasztópontjára, a sarokcsontra esik. A lábboltozat jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a láb ilyen formában teherbíróbb, és alkalmasabb a test súlyának viselésére mintha lapos volna. Rugó módjára letompítja a rázkódásokat, és a járást simává, rugalmassá teszi. Ugyanakkor védi a talpi ereket, és idegeket, amelyek különben minden lépésnél összenyomódnának. A lábboltozat kisgyermek korban fejlődik ki a helyes mozgás következtében. Ebben a lábujjak szabad mozgásának fontos szerep jut. A lábboltozat süllyedése, lúdtalp néven ismert. a. Lábtő Hét csontból áll, számuk eggyel kevesebb mint a kéztőcsontoké. Ezek szabálytalanul fűződnek egymáshoz. A lábtőcsontok az alábbiak: ugrócsont, sarokcsont, sajkacsont, köbcsont, továbbá három db. Ékcsont. b. Lábközép Formájukban elhelyezkedésükben megfelelnek kézközép csontoknak. Csöves csontok, amelyek a lábhát felé enyhe domborulatot képeznek. c. Lábujjak Megfelelnek a kézujjak csontjainak, számuk szintén 14. Felső ugróízület Alkotásában három csont vesz részt: a sípcsont, a szárkapocs bokanyúlványa, és az ugrócsont. A két lábszárcsont bokanyúlványa lefelé néző u alakú villát, az un. Bokavillát hozza létre. Ebbe illeszkedik bele az ugrócsont henger alakú ízületi felszíne. Az ízületet erős oldal szalagok biztosítják a ficam ellen. A bokaízület henger ízület, amelyben csupán hajlítás és feszítés lehetséges. Mivel az ugrócsont ízületi felszíne elől szélesebb mint hátul, sarkon állásnál ez teljesen kitölti a boka villák közti teret, lábujjhegyen állasnál ellenben nem. Ez az oka annak, hogy a lábujjhegyen állás bizonytalanabb, pl. tűsarkú cipő viselésekor. Alsó ugró ízület Az ízületet az ugrócsont és a sarokcsont, valamint a sajkacsont íz felszínei képezik. Működésileg forgó ízületnek nevezhetjük, amely mozgások létrejöttekor a talp kifelé, illetve befelé tekint A lábtő többi ízülete, valamint a lábtő - lábközép és lábközép csontok közötti ízületek működésileg feszes ízületek, amelyekben az íz felszínek legfeljebb csak oly mértékben csúszhatnak el egymáson, amennyit a feszes tokszalag, és a rendkívül erős szalagok rugalmassága enged. Az ujjízületek hasonlóak a kéz megfelelő ízületeihez, de szerkezetük és működésük csökevényesebb. Az ízületekről írásaim találhatók még: weboldalamon kezelt betegségek című fejezet, - ízületi bántalmak kezelése, - térd és könyökfájások kezelése. a. Vállizmok Ilyen néven foglaljuk össze a vállízületet, oldalról, hátulról és felülről körülvevő izmokat, amelyek a vállízületben hoznak létre mozgást. A vállizmok a vállövön (kulcscsont, lapocka) erednek és a felkarcsonton tapadnak. Legjelentősebb közülük a deltaizom (m. deltoideus) szélesen ered a vállövön, és rostjai összeérve, a felkarcsonton tapadnak. Összehúzódásával a felkart emeli előre, illetve hátrahúzni képes. A vállizmok ezen kívül a felkart kifelé és befelé forgatják. Ha megbénulnak, a váll mozgásképtelenné válik. A felkar izomzata jól elkülöníthető két csoportra oszlik. Elől helyezkednek el a hajlítók, hátul a feszítők. Működésileg valamennyien a könyök ízületre hatnak. A felkar izmainak fejlettsége a bőrön át jól látható és tapintható. Elől az alkar hajlításakor erős izom duzzad ki, a kétfejű karizom (m. biceps), amely izmos egyéneken nyugalmi helyzetben is elődomborul. A felkaron elől elhelyezkedő izmok együttesen az alkart hajlítják. A felkar hátsó részét egyetlen izom, a háromfejű karizom (m. triceps) foglalja el, amely a felkart feszíti. Az alkaron az izmok szintén két csoportra különülnek. Számuk meghaladja a felkar izmok számát. Mind az elülső hajlító izmok, mind a hátsó feszítő izmok felületi, és mélyrétegben fekszenek. A hajlító izmok eredése a felkarcsont alsó részén van, majd lefelé haladva inas állományba mennek át, és a tenyéren is inasan folytatódnak. Az alkar formáján is látható, hogy a felső rész erősebb, izmos rész, alsó része pedig a csukló irányába elkeskenyedik. Ez felel meg az izmok inas szakaszának. Az alkar elülső izmai az ujjakat hajlítják. A feszítő izmok az alkar hátsó részén foglalnak helyet, az ujjakat és a kézhátat feszítik. A csukló felett az inakat ínhüvelyek veszik körül. Belső felszínük sima, nedves, az inak súrlódásmentes mozgását biztosítják. A kéz külső formáját a tenyér oldal felől az izmok fejlettsége, a háti oldalon, a kézközép csontok körvonalai szabják meg. A hüvelykujj sokirányú mozgást végez, izomzata ennek megfelelően fejlett. A középső rész kissé behúzódott, ez a tenyér árok. A tenyér árkot közvetlenül a bőr alatt erős lemez takarja, amely az alatta elhelyezkedő ereket, idegeket, és inakat védi szorító, fogó mozdulatnál az összenyomástól. A kézközépcsontok közeit kis izmok, a csontközi izmok töltik ki. Az ujjak finom mozgásai gyakorlással nagymértékben fejleszthetők. Az alsó végtag izmai embernél a járás miatt rendkívül erős izmokká fejlődtek. Csípőizmok néven foglaljuk össze azokat az izmokat amelyek a csípőcsont körül helyezkednek el, és a csípőízület mozgásait hozzák létre. A medencében eredő belső csípőizom a lágyékszalag alatt áthaladva, a combcsont felső részén tapad. A csípőízületet hajlítja, a combot emeli, és kifele forgatja. – Kívül a fartájék formáját a farizmok határozzák meg, amelyek a medencecsont külső felszínén erednek, és a combcsonton tapadnak. A combon a térd ízületre ható három jól elkülöníthető izomcsoport foglal helyet. Az elülső oldalon a feszítők, hátul a hajlítók, belső oldalon pedig a közelítők. Az izmok elhelyezkedése tehát fordított mint a felkaron, ahol a hajlítók elől, és a feszítők hátul vannak. A comb külső formája lefele keskenyedő kúphoz hasonló. A három izomcsoport olyan vastagon veszi körül a combcsontot, hogy az, közvetlenül sehol sem tapintható. Az izmokat erős pólya borítja, amelyen elől a belső oldalon, a középső és felső rész határán nyílás van, a combcsatorna külső nyílása. A combcsatorna, a hasüregből a combra vezet ki. Izmok határolják, tartalma a nagy comb artéria és véna. A lábszárhajlító izmok jóval tömegesebbek mint a feszítők. A lábszár hátsó felszínének belső része jobban kidomborodik, mint a külső rész, amelyet az izmok inai karcsúbbá alakítanak. A sípcsont elülső, belső felszínét egyáltalán nem borítják izmok, ezért az a bőr alatt egész terjedelmével kitapintható. A lábszár izmok a lábhát és az ujjak hajlítását és feszítését végzik, részt vesznek továbbá a lábboltozat fenntartásában. A láb izmai elhelyezkedésük szerint részben lábháti, részben talpi csoportot képeznek. Valamennyi lábizom rövid, kis izom, működésben a lábszár izmait segítik, tehát egyrészt hajlítók, másrészt feszítők. A lábközépcsont közeit a tenyérhez hasonlóan kis izmok töltik ki, amelyek az ujjakat közelítik, illetve távolítják egymástól. A talp kis izmai szerepet kapnak a lábboltozat fenntartásában is. A talpon a vastag bőr és a bőr alatt zsírszövet, és erős izompólya található, amely a talpi ereket és idegeket védi. A talpon is, a kézhez hasonlóan külön izomzata van az öregujjnak és a kisujjnak. A lábujjak mozgása csökevényes. A gerinchez tartozó idegek a gerincvelőből erednek, vagy abba végződnek. Minden szakasz a kilépő gerincvelői ideg párok számától függően szimmetrikusan szelvényekre tagolódik. 31 pár gerincvelői ideget ismerünk, a következő szakaszokat különböztetjük meg:
A számozás minden szakaszon felülről kezdődik. A gerincvelői idegekben megtalálhatók érző, és motoros rostok, (de a szimpatikus idegrendszerrel is összeköttetésben vannak). Ezek egymással keverednek, és így élőáll a vegyes gerincvelői ideg, amely vékonyabb háti, és erősebb mellső ágra oszlik. A háti ág a gerinc mentén fekvő mély hátizmokban és az őt fedő bőrben ágazódik el. A mellső ág vagy magában fut ki a perifériára (bordaközi idegek), és egy-egy testszelvényt lát el, vagy a szomszédos idegekkel összefonódik, és fonatot (plexust) alkot. A nyak, a felső és az alsó végtag, ilyen fonatokból kapja a beidegzését. A karhoz tartozó idegfonat (a plexus brachialis) az 5-8 nyaki és 1. háti szegmentum idegeiből tevődik össze, de gyakran keveredhet a 4. nyaki és a 2. háti gyök rostjaival. A nyaki gerincszakaszból kilépő idegek majdnem derékszögben hagyják el a gerincvelőt, gyökei (gyökerei) a gerincből való kilépésüknél jól kitöltik a számukra kialakult rést, (lyukat) emiatt a gerinc minimális anatómiai elváltozása az ideggyök kompresszióját, izgalmát okozhatja. A kompresszió alá került ideggyök a hozzá tartozó idegszál közvetítésével kisugárzó fájdalmat kelt a felső végtag azon területein, amelynek beidegzését ellátja. Több gyök érintettsége esetén az érzészavar kevert, és nehezen differenciálható. A mélyebb rétegekben jelentkező hasogató jellegű fájdalom általában izom eredetű. A végtagon végigsugárzó fájdalom, melynek lefutását a beteg szinte pontosan meg tudja határozni, inkább gyöki jellegű. Az alsó végtag beidegzése: az alsó végtag beidegzését érzően és motorosan a plexus lumbosacralis látja el. Ezt a fonatot a lumbalis és sacralis gerincvelői idegek ventralis ágai képezik (a hasfal síkjához közelebb esők). Az L1-L3-as gyökből és az L4-es gyök egy részéből származó rostok képezik a plexus lumbalist. A 4. lumbalis gyök maradéka és és az L5-ös gyökből származó rostok ventrális ágai a truncus lumbosacralisszá egyesülnek, amely a medencében a S1-S3 gyökök ventrális ágaival a plexus sacralist képezik. A plexus fő idege a nervus ischiadicus (ülőideg). A cerbospinális (az agyvelőhöz és a gerincvelőhöz tartozó) idegrendszer anatómiailag központi és környéki részből áll. A központi részhez az agy és gerincvelő, - a környéki részhez az agyból, illetve a gerincvelőből kilépő idegek tartoznak. Az agy és a gerincvelő a feltétlen és feltételes reflex központja. A környéki idegrendszer ingerületvezető funkciót tölt be. Olyan idegekből áll, amelyek érző ingerületet szállítanak a periféria felől a központba, illetve motoros impulzusokat visznek a központból a végrehajtó szervekhez, elsősorban az izmokhoz (például egy forró tárgy megmarkolását az érző idegek jelzik a központi idegrendszer felé, mire az utasítást ad a motoros idegeknek a kéz visszahúzására). A perifériás (a környéki) idegek lefutásuk és eloszlásuk vonatkozásában az érrendszerhez hasonlíthatók. Ide soroljuk az agyvelőből kilépő 12 pár agyideget és a gerincvelőből kilépő 31 pár gerinc velői ideget. Tágabb értelemben a környéki idegrendszerhez számítjuk a vegetatív (akaratunktól függetlenül működő) idegrendszer környéki részét is. 4. Végtagfájdalmat kiváltó néhány ok 4. 1 .1. Gerincvelői ideggyök bántalom (nyaki radicularis szindróma) A felső végtagot beidegző szegmenteknél a következőket figyelhetjük meg: Az 5. cervicalis gyök bántalmai miatt a fájdalom kisugárzik a vállba, a felkar oldalsó szélébe. A váll csúcsán túlérzékenység, vagy érzéscsökkenés észlelhető. A delta izom, és a bicepsz ereje gyengülhet, a bicepsz reflex csökken. Elsősorban vállbetegségektől például, vállcsúcshoz - kulcscsonthoz tartozó ízületi gyulladástól különítendő el.
4. 1. 2. Környéki (perifériás) idegek kompressziója (alagút szindrómák) A kompressziós mononeuropathiák egy csoportját képezik az alagút szindrómák. Azokat a kórképeket nevezik így, amelyek úgy jönnek létre, hogy a test különböző pontjain található anatómiailag erre alkalmas izmok közötti hasadékokban, csontos - szalagos alagutakban haladó idegek nyomás alá kerülnek. Az alagút szindrómák közé tartoznak azok a betegségek is, amelyekben az idegek mellett valamelyik artéria, vagy véna komprimálódik. Ezek az úgynevezett neurovaszkuláris kompressziós szindrómák. A szakemberek között ma már nagyjából egyetértés van abban, hogy a kompresszió elsődlegesen érrendszeri bántalmakat okoz, és ez vezet később az ideg károsodásához, mivel megváltozik az ideg vérellátása, amely az ideg korlátozott működéséhez vezet. Azon idegszalagok amelyek csontos, szalagos alagutakon haladnak át gyakoribb veszélynek vannak kitéve, ugyanis az ideg oldal irányú elmozdulása korlátozott, vagy lehetetlen az alagút falát alkotó csontos - szalagos szövetek miatt. Sok esetben az alagút falának legcsekélyebb duzzadása, megvastagodása vérellátási zavarokat idéz elő, a vér továbbjutásának akadálya miatt, és kialakul a vénás pangás. Ez lehet a magyarázata, hogy a fájdalom intenzitása éjszaka fokozódik. Az orvostudomány számos alagút szindrómát ismer a felső végtagok esetében is, többek között a carpalis alagút szindrómát. A carpalis alagút szindróma a leggyakrabban előforduló alagút szindrómák közé tartozik. Az összes alagút szindróma több mint felét képezi. A kórkép úgy jön létre, hogy a kar tenyér oldalán lefelé haladó ideg (nervus medianus) a csuklónál a kéztő alagútban nyomás alá kerül. A betegség lefolyása lehet akut és krónikus. Akut esetben a kéz duzzadt, hűvösebb, a kéztő ízület felett fájdalom alakul ki, az ujjak mozgása gátolt. Krónikus formában, a reggeli ébredés után jelentkezik a fájdalom. Zsibbadás, az ujjak merevsége, érzészavar, néha sorvadás is észlelhető. A kéztő ízület hajlítása, nyújtása fokozza a tüneteket. Trauma, gyulladás, fertőző betegség, foglalkozási ártalom állhat a háttérben. Az idegbántalmak diagnosztizálása a neurológia kompetencia területéhez tartozik. Felderítésük, és megkülönböztetésük más betegségektől igen fontos, mert kialakulásukat többnyire erős fájdalom kíséri, egyes izom vagy izomcsoport működése csökken, vagy kiesik, emellett gyakran más betegségeket utánoznak. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom, Kómár József Alagút szindrómák és egyéb kompressziós mononeuropathiák című könyvét. 4. 1. 3. A nyaki gerincszakaszon kialakult porckorong sérv Elhelyezkedésük szerint más- más tüneteket okoznak: -Károsíthatják az agy vérellátásában fontos szerepet játszó ütőeret (artéria vertebrálist) A felső végtag fájdalommal az ideggyök bántalmát okozó porckorongsérv hozható kapcsolatba. A fájdalom, sérülés, rándulás után, vagy panaszmentes időszak után jelentkezik, és általában állandó. A nyaki tájról indul ki és a váll felé a felső végtagon, végig kisugározhat. Az ideggyök bántalom, rázkódásra, tüsszentésre, köhögésre fokozódhat. (a beteg a kabátját sem tudja felvenni). Érzészavar alakul ki a felső végtagokon. A bőr színe és hőmérséklete is megváltozhat, a reflexek is hiányozhatnak. 4. 1. 4. Izom problémák miatt kialakult felső végtagfájdalom A nyak, a váll, a felkar, vagy az alkar izmainak triggerpontjai kisugárzó fájdalmat okozhatnak a karban, és a kézen. Triggerpontoknak azokat a nyomás érzékeny zónákat nevezzük, amelyek az izomban (az izom hasban) helyezkednek el, és bennük nyomás, húzás, hideg-meleg, pszichikai, fizikai hatások fájdalmat váltanak ki. A triggerpontok kialakulásának körülményei között sok az ismeretlen ok. Az összehúzódott izmokban szinte minden esetben lokális csomót tapinthatunk ki. Ezeket myogelosisnak nevezzük, gyakran megfelelnek a fájdalmas triggerpontoknak. A tenderpontok szintén fájdalmas területek az izmokban, de ellentétben a triggerpontokkal, nincs kisugárzó régiójuk. Ezek a fájdalmas pontok az inak eredésénél és tapadásánál helyezkednek el. Míg triggerpontból kiinduló fájdalom érfalakra és verejtékmirigyekre is hatással van, a tenderpontok megnyomása csak helyi panaszt okoz. Az izom fájdalmak kedvezőtlen hatással vannak a pihenésre is. Alvás kutatók vizsgálatai szerint egy egészséges ember kényelmes fekhelyen kb. 60-70-szer változtat testhelyzetet éjszakai alvás közben. Normál körülmények között a testhelyzet megváltoztatása nem jelenti az alvás megszakítását, az illető nem ébred fel. Az izom egyensúly megbomlásakor a pihenést jelentő mély alvás nem érhető el, mert a beteg a fájdalom miatt testhelyzet változtatáskor felébred. A kialvatlanság következménye a krónikus fáradtság, pszichés érintettséghez vezet. Először fokozott ingerlékenységben nyilvánul meg, később a beteg közvetlen környezetében konfliktusokat eredményez. Az állandó kialvatlanság és izomfájdalom kilátástalan helyzetet teremt. Gyakori panaszukat környezetük szkeptikusan fogadja, hipochondernek tartva őket. A beteg önértékelése, és pszichés helyzete megrendül. A lelki reakciók hatása alatt a testi fájdalmak iránti tűrőképesség is csökken. Az izom egyensúly zavarai az esetek nagy részében a lelki élet zavaraihoz is vezetnek. Kialakul az ördögi kör, amelyből nehéz egyedül kilépni. Szakember segítségére van szükség, és mindkét fél részéről türelemre, bizalomra egymás iránt. Kutatók munkái igazolják a lapockaemelő izom (levator scapulae) megbetegedésének lelki zavart okozó hatását. Ez a váll - nyak izom 100-200 éve még az ember egyik legfontosabb teherhordó izma volt, ma alig használjuk ezt az izmot teherhordásra. Sok 40-60 éves beteg gyakran panaszkodik nyak - váll fájdalomról, amely semmilyen terápiára nem szűnik. A nyaki gerinc mozgása is beszűkült. Az ellen oldali lapocka emelésekor a nyaki forgatás javul. Ez bizonyítja, hogy nem csigolya eredetű a beszűkülés, hanem izom eredetű. Karban kisugárzó fájdalmat okozhatnak fentieken kívül a megrövidült szkalénusz izmok, a nyaki gerinc elsődleges oldalra hajlító izmai is. A vállöv izomzatában szimmetrikusan kialakult izomfájdalom hátterében kötőszöveti gyulladás állhat, amely túlterhelés, hideghatás, foglalkozási ártalom következménye. Az ín (tendo) fehér selymes fényével, szívós tömött kötegeivel jól elkülönül az izmos résztől. Az ín az izom hassal ellentétben nem nyújtható és nem rövidíthető meg. Az izmokat inak rögzítik a csontvázhoz. A vállfájdalom egyik leggyakoribb oka főleg középkorúakon a vállat körülvevő inak degenerációja. Ezek az inak a csontos széleken felrostozódhatnak, mész rakódhat le bennük, amely a vállöv inainak részleges vagy teljes szakadásához vezethet. Túlterhelés, mechanikai súrlódás következtében alakul ki leggyakrabban. Ultrahang- vizsgálattal, a szakadás kimutatható. A felső végtag fájdalmait kiválthatják továbbá az inak gyulladásai. Leggyakoribb a m. bicepsz ín, és az ujjhajlító inak gyulladása. Túlterhelés, mikró trauma, baktériumfertőzés okozhatja. A hajlító felszínen az ín duzzadt, mozgatáskor fájdalom jelentkezik. 4. 1. 6. Ínhüvely (vagina tendinis) bántalmak A testnek azokon a helyein, ahol az inak erős súrlódásnak vannak kitéve (például kéztő), az inakat savós ínhüvelyek veszik körül. A kéz és a lábhajlító, illetve feszítő izmainak túlerőltetésekor az ínhüvelyek gyulladásba jöhetnek. Ínhüvely gyulladás alakulhat ki a csukló tájékán a hüvelykujj feszítő és távolító izmainak krónikus túlerőltetése következtében, amely heveny, vagy krónikus lefolyású is lehet. 4. 1. 7. Ízületi rendellenességek
4. 1. 8. Nyálkatömlők (bursák betegségei) Könyökbe kisugárzó fájdalom duzzanat, vagy mozgásbeszűkülés nélkül leggyak-rabban az alábbi esetekben jelentkezik.
Fonák teniszkönyök Tenyeres teniszkönyök, vagy más néven golfkönyök A könyök mozgáshatárainak beszűkülésével, duzzanatokkal, és deformálódással járó könyökfájdalmak. Ízületek elváltozásai
A könyökfájdalmak jelentős részét hatékonyan tudom gyógyítani az általam alkalmazott módszerekkel. 4. 1. 10. Felső végtag fájdalmat okozó egyéb betegségek:
4. 2. Alsó végtagfájdalom bevezető A lábak támasztják alá az emberi testet. A lábak a helyváltoztatás kulcsfontosságú szervei. A testtömeg viselésének súlyos következményei érzékennyé és sebezhetővé teszik a lábszárat, a bokát, és a lábat. A láb legfontosabb mozgása a bokaízületben megy végbe. A bokák és a lábak befolyásolják a testtartást, de ugyanakkor a testtartás meghatározó mértékben befolyásolja azokat. Ha a testtömeg az optimális súlyvonal elé kerül, akkor a láb izmainak folyamatosan dolgozni kell, hogy a test ne bukjon előre. Ez a gyakran előforduló állapot krónikus feszülést okoz a lábikra izmaiban, amely az izmok görcsös állapotáig vezethet. A láb számára a leginkább megterhelő működés a hosszú időtartamú állás. A lábat mozgató legfontosabb izmok a lábszáron vannak. Számos mozgásforma (futás, ugrás, mászás, stb.) igényli ezeknek az izmoknak a finom koordinált működését. Az egészséges láb és lábszár a feladatokat különösebb megerőltetés nélkül bámulatos ügyességgel hajtja végre. A testtartásban a combok izomzatának is jelentős szerepük van. Egyrészt ezek ellenőrzik a térd ízület működését, másrészt befolyásolják a medence helyzetét. A comb izmainak egymáshoz viszonyított feszülése határozza meg a combcsont fejének pozícióját a csípőízületi árokban, amely a medencén található. A medence egyensúlyozza a lábakon a törzset, és a törzshöz kapcsolódó testrészeket. A medence oldalra döntésének, elforgatásának monoton ismétlése, vagy tartós abnormális helyzetbe kényszerítése testtartási rendellenességhez vezet, amely előbb – utóbb izom problémát okoz mind az alsó végtagokban, mind a felsőtestben. Az izom problémákon kívül fájdalmat okozhatnak az alsó végtagokban az ízületek, az inak, a szalagok, a csontok, stb. betegségei is. Elég gyakoriak a törések, sok változás történik a kor előre haladtával az alsó végtagokban is.- Nem megfelelő lábbelik károsítják a lábat.- A talpat és a lábujjak talpi felszínét ellátó idegek az ujjak csontjai között futnak. A talp elülső párnázott részén jelentkező fájdalom az idegrostokat körülvevő szövetek jóindulatú burjánzásának következménye is lehet. A láb betegségeinek egy része magában a lábban keletkezik, más részük viszont a szervezet egészét érintő betegségek következménye például cukorbetegség. A betegségek nagy része nem tartozik a mozgásterapeuta kompetencia területéhez, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a talpon keletkezett bőrkeményedést, a lábon kialakult csontfájdalmat, stb., mert akadályozzák a szabad mozgást és a tökéletes testtartást. – A problémás lábát kíméli a beteg, ezáltal az egész test súlya az ép lábra koncentrálódik. A medencét ért egyenlőtlen terhelést átveszik az egészséges oldal hátizmai, amelyekben túlzott feszültség alakul ki, a feszültség átterjed a nyak izmokra, legtöbb esetben itt már az izomcsomók is megjelennek az izmok mélyebb régióiban, kialakul a fejfájás, működési zavarok kíséretében. A tartós abnormális testtartás miatt irreverzíbilis deformálódások alakulhatnak ki a medencén, a gerincoszlopon. Torzulhat a mellkas, így veszélyezteti a belső szervek tökéletes működését. Zavarok keletkeznek a légzésben, a keringési rendszerben, az emésztésben, stb. Fentiekből kitűnik milyen fontos feladatuk van az alsó végtagoknak a jó közérzet fenntartásában. Idegbántalom következtében kialakult fájdalom.
Ideggyök bántalom: a plexus lumbalis vagy a lumbosacralis gyök sérülése, bántalma csípőbe (farizomba) sugárzó fájdalmat okozhat. Alagút szindrómák: a plexus lumbosacralis (ágyéki-keresztcsonti idegfonat) kompresszióját döntő többségben a medencében kialakuló térfoglaló folyamat okozza. Például belekből, hólyagból, prosztatából, stb. kiinduló jó- vagy rosszindulatú daganat. Véralvadást gátló (antikoaguláns) terápia szintén az idegfonat kompressziójához vezethet a keletkezett vérömlenyek miatt. Terhesség alatt előfordul, hogy a magzat túl nagy fejének nyomása miatt alakulnak ki a tünetek (a felsorolás nem teljes körű).
A plexus lumbosacralis bántalom az alábbi tüneteket okozhatja: Plexus lumbális bántalom Plexus sacralis bántalom Veleszületett csípőficam Epifiziolizis Perthes kór Tranzitorikus coxitis (átmeneti csípőízületi gyulladás) Tranziens osteoporosis (átmeneti csontbetegség) Osteochondritis dissecans (helyi csont - porc gyulladás) Chondrocalcinosis articularis (mészsók lerakódása az ízületi porcban) Coxarthrosis Combfejnecrosis (a combfej pusztulása) Osteomalacia (oszteomalícia) csontlágyulás Paget kór (oszteodisztrófia deformans) Fractura colli femoris (combnyak törés) Totál endoprotézis utáni állapot (endoprotézis = testidegen anyagból készített, a test belsejébe beépített protézis) Periarthritis coxae ( ízületi kötőszövet gyulladás) Bursitisek (nyálkatömlő gyulladás)
Tenditisek (ingyulladások) Polymyalgia rheumatica Hernia inguinalis (lágyéksérv) Hernia femoralis (combsérv) Nyirokcsomó gyulladás Vesekő betegség Húgyvezeték kövesség Artéria iliaca (csípőverőér), vagy artéria femoralis (combverőér) thrombosisa
A térdízület testünk legnagyobb, és legbonyolultabb ízülete. Alkotásában a lábszárcsontok közül csak a sípcsont vesz részt, nevezhetnénk combcsonti-sípcsonti ízületnek is. A combcsont és a sípcsont ízületi végeit a kopásnak igen ellenálló porc fedi. A porc csökkenti a súrlódást mozgás közben. A csontok közötti rést félhold alakú porckorongok (meniszkuszok) párnázzák ki. Feladatuk az íz felszínek egyenetlenségeinek kiküszöbölése, segítik a testsúly egyenletes eloszlását, továbbá fokozzák az ízület stabilitását. Az ízületi tok amely kívülről teljesen körülzárja az ízületet elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye a mozgást, továbbá erősen össze is tartja az ízület részeit. A tokot belülről ízületi hártya borítja, ez termeli az ízületi folyadékot (synovia). A synovia néhány cseppnyi sárgás, nyúlós-tapadós folyadék, amely sikamlóssá teszi a porc felszíneket és az ízületi tok belső felszínét. Az ízületi tok vér, és idegellátása rendkívül bő. A térdkalács (patella) az ízületi tokba ablakszerűen illeszkedik bele. részben az izmok tapadására szolgál, részben hajlításkor kitölti a két csont között előálló üreget, védi az ízület elülső részét. Az ízületet erős belső és külső szalagkészülék tartja össze. Az ízület környékén számos nyálkatömlő (bursa) helyezkedik el. A folyadékkal töltött nyálkatömlők a csontok felett elmozduló bőr és inak közötti elcsúszást biztosítják. Az ízület részei összehangoltan végzik a kiegyensúlyozott mozgást. Például, amikor a térd lépéskor behajlik, a comb hátsó oldalán lévő kétfejű combizom összehúzódik és megrövidül, behúzva a lábszárat, és behajlítva a térdet. Ugyanakkor a négyfejű combizom a comb elülső oldalán elernyed, így képes a térdet behajlítani. Az ember korának előre haladtával változások jelentkeznek az ízületi porcban és a kötőszövetben. Az ízületi porc elvékonyodik, kémiailag megváltozik, az ízület veszít rugalmasságából, sérülékenyebbé válik a folyamat ízületi kopáshoz arthrosishoz vezet. Ezen kívül számtalan betegség, sérülés veleszületett kóros elváltozás is károsíthatja a térdízületet, például az alsó végtag hosszkülönbsége, lúdtalp, stb. A mozgásszervi betegségek sorrendjében figyelemre méltó helyet követel magának a térd működési zavaraival együtt járó fájdalom, mivel az a beteg életvitelét korlátok közé szorítja. Térdfájdalom kialakulhat látható és tapintható kóros elváltozások nélkül, például csípő ízületi problémák miatt, idegek térdbe sugárzó fájdalma miatt, stb., de kialakulhat látható és tapintható kóros elváltozások mellett is. A térd kontúrjának megváltozása mögött az alábbi okok állhatnak:
(felsorolásom nem teljeskörű) TÉRDFÁJÁSOK, DUZZANATOK LÁTHATÓ ELVÁLTOZÁSOK NÉLKÜL: A térd fájdalmak jelentős részét a comb izomzatának nem megfelelő működése okozza. Ezek az izmok mozgatják, és stabilizálják a térd ízületet. Térd ízületi rendellenességek.
A térdet alkotó csontok elváltozásai. (csontvelőgyulladás, daganat) mélyről eredő, vagy lüktető fájdalmat okozhat. A csont ütögetésre érzékeny. A térd ízületi szalagok szakadása, gyulladása. Idegek által térdbe sugárzó fájdalom.
A TÉRDÍZÜLET DUZZANATÁVAL, MOZGÁSBESZŰKÜLÉSÉVEL JÁRÓ TÉRDFÁJÁSOK. Arthrosis Bursitisek nyálkatömlő gyulladások Baker – cysta Az ízületi csontvégek tumora Szeptikus arthritis, fertőzött ízületi gyulladás Periodikusan jelentkező a térdízületben kialakuló kóros folyadékgyülem okozta duzzanat. „X”- láb, „O”- láb miatt kialakult térdfájások. Lúdtalp, gacsos járás, stb. miatt keletkezett térdfájdalom. Futó térd A térdfájdalmak gyógyítása az általam alkalmazott módszerekkel az esetek egy részében eredményes. Rendszeres kezeléssel biztosítani tudom Pácienseim számára a mozgásszabadságot, és a fájdalom mentes életet.
|
Lábfájás |
